Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Stuckner János: Kísérlet a theismus »tudományos« védelmére
662 DR. STUCKNER JÁNOS. emberi léleknek a test szervezeti életével s a testi szer- vezeti életnek a mindenség általános folyamatával azo- nossága. Az apologetikus tábor megpróbálta a védelmet s itt-ott egy látszólagos győzelem gyönyörében is volt része, de fine finali »szégyenletes vereség« volt minden lépése. így a tudó- mány kimutatta, hogy azok a sajátlagos vonások, melyekre apológiánk az ember szervezete és a felsőbb állatok szer- vezete közti megkülönböztetését alapította, mind ott fel- találhatók a felsőbbrendű állatokban is. így a híres meg- különböztetést az anyag és gondolat között azon az alapon, mert az anyag és öntudat két lényegileg disparat dolog, egészében megfosztotta látszólagos erejétől a felfedezés, hogy elmebeli működés (mentation) történhetik tudatosság nélkül is, s hogy az öntudatlan s tehát személytelen gondolat sokkal tágabb terjedelmű, mint a személyes és tudatos. így a szerves és szervetlen tüneményekre, mint nem összefüggő tüneményekre vonatkozó tant megdöntötte az új felfedezés, hogy az atom nem holt anyag, hanem finoman összetett sejt, telve élettel és tevékenységgel, oly annyira hasonló a szerves világ alapsejtjéhez, hogy a kettő közt űrt keresni oktalan dolog volna. Hibázik tehát a vallási apologeta, midőn a világminden- ség folyamatában réseket, űröket, hasadékokat lát. melye- ken keresztül az isteni közbelépés fényét észrevenni reméli, — egyszerűen azon okból, mert ily rések ott nem léteznek. Az ember és a mindenség, ha a »tudomány« szemüvegén tekintjük őket, nem bírhat, s nem is szükséges, hogy bírjon más megfejtéssel, mint amelyet a tudomány ténylegesen vagy képességileg nyújt. Ez értelmezés abba az elvbe fog- lalható össze, mely a tudomány első postulatuma s utolsó végkövetkeztetése, hogy minden tünemény, a csillagoktól le az ember gondolatáig, kombinált okok egységes rend- szerének eredménye, vagyis egy és osztatlan állagnak mind- megannyi tünékeny és époly szükségképeni módja. Összegezve az egészet, a világmindenség összes nyíl- vánulásaival egy egységes, fokozatos és megszakítatlan felfelé
