Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Wolkenberg Alajos: Bölcseleti szabatosság a szónoklásban
BÖLCSELETI SZABATOSSÁG A SZÓNOKLÁSBAN. 595 a természetes és logikus fejlesztés, a kemény érvelés, a tárgy- hoz illő érzések keltése, az akaratnak a megismerés irányai- bán való indítása, egyszóval : a bölcseleti szabatosság. A vallási igazságok hirdetésére sz. Ágoston contra Faustum mindennél erősebben hirdeti, hogy Isten az ő igazságait nemcsak isteni tekintélyének sáncai közé helyezte, hanem az emberi értelem megdönthetetlen érveivel védi: apparatibus etiam invictissimae rationis armavit. Az após- tol kívánja ugyan, hogy ne »az emberi bölcseség tudós igéivel« védjük a keresztény igazságokat, másrészt azonban belátásos, »okos szolgálatot« követel és inti Titust, hogy az üdvös, intő tudomány mellett beszédje olyan legyen, hogy megcáfolhassa a kételkedő ellenmondókat. Meri nyíre szentül tartották meg a legnagyobb szónokok a logikai egység, rend, elmélkedés, érzés- és akaratkeltés törvényét a szerkesztésben, erre álljon itt két rövid példa : Demosthenes περί των év χερσονήσω beszédjének1 ez a gondolata: Diopithést avval vádolják, hogy megszegte a békét ; ez nem igaz, de, ha igaz volna, akkor sem kell őt a chersonesusi sereg éléről elszólí- tani, sem seregét feloszlatni, ellenkezőleg támogatni kell őt, növelni seregét és Fülöp ellen minden erővel kell harcolni. Ezt állítja tételül s ezt a gondolatot egy pillanatra sem veszíti el. Ekként érvel : I. 1. Fülöp háborút indított, Fülöp ravasz, Fülöp állandóan nyug- talankodik, tehát háborút igen, békét nem érdemel. 2. Csak Diopithés bírhat vele, tehát seregét vissza- hívni végzetes Athénére. 3. Diopithés vádlói rossz- hiszemüek, az athéneiek, akik őket hallgatják, könnyel- müek. A II. rész párhuzamos az elsővel és elemi erővel hat a felkeltett indulatoknál fogva : 1. Fülöp Athéné- nek legnagyobb ellensége. 2. Ellene állandó és hatal- más hadsereget kell szervezni. 3. Diopithés vádlóit és Fülöp athénebeli barátait meg kell büntetni. ג Λημοσ&ενους loym. Ed. G. Dindorfius, Lipsiae, Teubner 1825. I. 70.
