Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Wolkenberg Alajos: Bölcseleti szabatosság a szónoklásban
594 DK. WOLKENBERG ALAJOS. dása. Az ember Teremtője akaratából magával hordozza az ítélés, okoskodás, rendszeres megismerés törvényeit : ezeknek a természetes kapcsoknak, mondjuk, gondolkodás- tani kapcsoknak erejéből származnak ismeretei. Nem kavi- «sokat keresünk, vagy ösztönszerüen eldobáljuk azokat és igen szívesen hajolunk meg mázsás kövei alatt az ismere- teknek, melyeket, mint gondolkodástani egységeket, logi- kai rend- és összefüggésben tudunk felvenni és bekapcsolni szellemi életünk kincsei közé. Más szóval : az emberi érte- lem logikus, eme természetének megfelelő képzést sürget. Sőt az emberi lélek egyéb tehetségeit is szoros kapcsok kötik a munkálkodásban. Érzéseinket ismereteink verik fel, vágyaink, reményeink, a lemondás vagy erőrekapás, szeretetünk, utálatunk ismereteinkből fakadnak. Akarati elhatározásainknak pedig érzéseink a rugói. Szellemi életünk eme rendszerességét a csillagrendszer vonzási törvényeivel, az emberi szervezet és a jól felszerelt hajó példáival vilá- gítja meg Cicero.1 Sőt szellemi életünk eme rendszerességét, logikus irá- nyát beleneveljük az iskolázó emberbe. Tanításunk és nevelésünk egészen annak a célnak van szegezve, hogy szellemi életünknek ezt a bölcseleti szabatosságát nyújtsa. A beszéd- és értelemgyakorlatok, a nyelvtanítás —■ legalább máig — a számvetés magas formáiban, sokszor látszólag igen kevés gyakorlati haszon mellett épen a szellemi képes- ségek, az ítélő, boncoló, okoskodó erő fejlesztésén dolgoz- nak, a legacélosabb köszörükő szerepét töltik be az állandó, a legértékesebb műszer, szellemi erőink számára. Ekként legyen a szónoki beszéd politikai, törvényszéki vagy emlékbeszéd a szellemi képzettség képviselői előtt ; vagy legyen alkalmi beszéd a nép előtt ; vagy épen talán egyszerű szentbeszéd abban az alakban, melyet Üdvözí- tőnk küldetése és az apostoli munka kiáltó jelévé tett, a szegények számára szóló igehirdetés : itt mindenütt első- rangú követelmény a világos elrendezés, a tárgy egysége, 1 De orat. III. 45. Seneea Ep. 76.
