Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Wolkenberg Alajos: Bölcseleti szabatosság a szónoklásban

592

DE. WOLKENBERG ALAJOS.

világhatalmak s beszédjeik szerkezet, érvelés, fokozatos- ság, lendületes érzések dolgában mintaképei a szónoki beszédek azon fajainak, melyeket a mai rhetorikákban is felszámolnak.

Csakhamar a regina artium a legméltóbb kezekbe jut. Az Úrnak parancsa : »Elmenvén, tanítsatok minden nem- zeteket, megtartani mind, amit parancsoltam nektek . . . Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig!« — az anyaszentegyház életében általános és örök érvényes- ségüvé teszi az igehirdetést, a szónoklást. Szent Pál tani- tásai, a szentatyák szónokló művészete, az egyházi fegye- lem ugyanazt, mint sz. Tamás tanítja, opus principa- lissimummá avatja,1 a püspöknek sajátos kötelességévé teszi,1 2 a hanyag munkásokat bünteti, számtalan zsinat szavával a kötelességeket újra kihirdeti, a trienti zsinaton végérvényesen előszabja a kötelességet s a mi magyarországi zsinatainknak is erős lökést ad arra, hogy még a külső körül- ményeket is meghatározzák, a lábrakapott rossz szokásokat kiküszöböljék.

A szónoklás az anyaszentegyházban is művészet maradt, de természetfeletti jelleget öltött. Szervi része a legszen- tebb szertartásoknak, célja a lelkek megszentelése, az üdvö- zítés, a vallási műveltség terjesztése, az Isten földi országá- nak építése, gyakorlása pedig az apostoliság vonását adja művelőinek.

A szónoki beszédnek, akár egyházi, akár világi, leg- első két törvénye : az érthetőség és a gyakorlatiság. Jung- mannak 3 az a felfogása, hogy épen eme két törvény meg- tarthatásáért kell minden szónoknak bölcseletileg teljesen képzettnek lennie, a bölcselet törvényeit beszéde szerkeze- tében, érvelésében, a hangulatkeltés munkájában, az aka- ratra való hatásban pontosan megtartania. Cicero magasz- talja4 a bölcseletet, mint a beszédbeli művészet szülőjét &

1 Summa theol. 3. qu. 67. a. 2.

* Summa theol. 3. qu. 67. a. 1.

3 Theorie der geistl. Beredsamkeit I. 296. kk. Freib. 1895.

4 De oratore I. c. 3.