Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Wolkenberg Alajos: Bölcseleti szabatosság a szónoklásban
BÖLCSELETI SZABATOSSÁG A SZÓNOKLÁSBAN. 591 beszéd minden részében, megtetszik a szónok hangján, arcán, stílusán, képein, mondatain, kérdésein. Ez a lendület, mely ott van már a bevezetésben, megragad, feszít, forral az akarati elhatározás céljára; kínoz, megráz, megszégyenít, míg az akarat megadja magát. Az igazság, melyért szót emelünk, szavunk által vilá- gossá legyen, tetszetőssé legyen, tettekre indító legyen, — sz. Ágoston régi, mindig igaz parancsa a szónoki be- széd számára s mert a gyöngynek, az igazságnak legérté- kesebb keretéül a szónoki beszédet tartották, a régiek nem mondták már, hogy a szónoklás mesterség, azt mondták, hogy művészet ; nem beszéd, hanem ékesen szólás, elő- quentia, sőt azt tanították, hogy regina artium, királynője a művészeteknek. Tényleg igen nagy művészetnek kell lennie annak, amit Perikiestől kezdve Bismarckig, Jozsuétól kezdve Lacordaireig mindig műveltek, az általános műveltséghez tartozónak, a szellemi erők kiképzése leghatalmasabb esz- közének tekintettek. Valami igen nagy művészetnek kell lennie annak, ami úgy kívánja minden emberi erőnket, mint épen a szónoklás. Az ész előtt tisztán álljon az igaz- ság, különben nincs érvelés, nincs megértés ; mély érzéssel, termékeny képzelődő erővel, erőteljes, folyékony, lendüle- tes stílussal, erős emlékezéssel kell dolgoznia a szónoknak, különben a középszerűn is alul marad. Sok apró és nagy ismeret, hibátlan nyelv, erős szív és tüdő, szívós szervezet, állandó képzés és gyakorlat a szónoki erő forrása. A regina artium, amilyen bájos királyné, épen olyan kemény kezű úrnő, minden tehetségünket próbára teszi és fárasztja. Orator fit. Az ékesszólás mint művészet, először Görögországban jelenik meg,1 Pericles és Demosthenes ajkain. A szó mű- vészetét náluk, épen úgy, mint később Cicerónál a közélet alakulásai, a politikai élet szüksége alkotják meg. Pericles és Demosthenes népgyűlései, Cicero rostrái kétségkívül 1 Cicero : de oratore lib. I. c. 4. § 13.
