Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve

A LELKIPÁSZTORI ÁLLÁSOK FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN STB. 579

»Nos Andreas Nagh Rewy plebanus ecclesie parochialis beate Marie Virginius de Pesth«. (Ho. I. 375.)

Érdekes egy 1511-iki okmány, (Ho. I. 401.) mert Pest város papságának meglehetősen hű képét nyújtja temesvári Bodó Mihály végrendeletének átírása alkalmából. Az átírást »Johannes de Zenthmiklós venerabilis domini Johannis Jaeabffy plebani ecclesie Beate marié virginis pestiensis locumtenens ... in dote plebanatus pestiensis personaliter constitutus« teljesíti ; tanúként szerepel : »honorabilis domi- nus de Chanadh Magister Capelle sancti Michaelis ad latus cimiterij dicte ecclesie Beate Marie virginis pestiensis fun- date . . . presentibus ibidem Emerico paxi Georgio de pesth presbiteris et Capellanis ad Beatam virginem in dicta pesth. Neonon Johanne presbitero Almano et sacrisciario dicte ecclesie«.

Egyúttal be is rekesztem az okmánytani kutatásokat, mert utolsó adat, amelyre bukkantam, ez 1511-iki okmány- tárainkban. Érdekes lenne ugyan tovább is kutatni a lelki- pásztori állások fejlődését, de szükségtelennek tartom, mert ez időktől kezdve egész a török kiveréséig csupán szomorú hanyatlást jegyezhet fel Klió, ki a hajdan népes vidékek templomainak csak üszkös romjai felett zokoghatott. Pleba- nus, sacerdos parochialis, rector, capellanus mind eltűntek ; ki tudja hol dőltek sírba a török rabigájának keserű kenyerén. Az itt-ott lappangó hitet szerzetesek élesztgették vagy pedig protestáns prédikátorok csavarták el. A hívő nép pedig örült, ha néha hírt hallott az elvadulás közepeit az édes Jézusról.

IV.

Az eddig elsorolt okmányokból eredményképen a követ- kezőket állapíthatjuk meg a felvetett jogtörténeti kérdés megvilágítására :

1. a legelső adat, mely okmányon alapszik, szerzetes papot mutat be hazánkban lelkipásztori működésben és ezt okmányilag »sacerdos« névvel illeti, ki »capellá«-ban műkő-