Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve
A LELKIPÁSZTORI ÁLLÁSOK FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN STB. 561 »Johannes presbyter de war« (Mezővári) (u. ο. I. 203.) kifejezés csak káplánságra vall látszólag, de tényleg nem az, mert a jelzett okmánytárban néhány lappal odább borsovai alesperesnek mondatik. (Z. I. 203.), Pozsony megyében 1324-ben akadunk egy plébánosra »plebanus de Sur« (Nagy-Súr) (Ao. II. 142) ; de 1325-ben »Jacobus rector ecclesie de Zowor« (Ao. I. 179) helyi káplán- sághoz hasonló még csak nem is parrochialis sacerdos sze- repel. Ugyanez évben a ma is, hajdan is kis falucskában, a borsodi Felső-Nyárádon »Bene presbyter parochialis sacer- dos de Narad, quondam vicearchidiaconus de Borsud« (Z. I. 272.) szintén említi a presbyter nevet anélkül, hogy az értei- mét kivehetnénk, egyebekben papja alighanem valamelyik, itt elég sűrűn található apátsággal állott függő viszonyban fenti meghatározásunk alapján. Veszprém megyében 1327-ben »magister Gallus nunc plebanus de (Enying)«, úgy látszik, elő- zőleg valamely központi pap volt, »magister«, tanár mondá- nánk ma és mint ilyen kapott plébániát, rendezett javadal- mát, mely után plébánosnak hivatott. (Ho. IV. 115.) 1328-ban azonban kortársa mint »discretus vir Petrus rector ecclesie de leeg« küldetik ki a pozsonyi káptalan által (Ho. III. 93.), mert még javadalma rendezetlen volt. Nem így azonban Szombathely város lelkipásztora, mert őt »Nicolaus plebanus de Sabaria« (Ho. III. 94.) néven örökítette meg a diplomatika. Ugyanez évben fontos hivatás bízatott a felső szabolcsi pap- ságra, de azért mind csak »ecclesie sacerdos« (parochialis) néven hivatik. Az egri püspök ugyanis Megyeri Mihály özve- gyének paraphernáliája és leányának quartaliciuma érdeké- ben a következő papokat küldi ki: »Stephanus de Balkan, Thomas de Wrus, Myko de Halaz et Paulus de Warada ecclesiarum sacerdotes« ; a püspök nevében pedig »Demet- rius sacerdos de maiore Kalio« intézkedik. (Z. I. 314.) Utóbbi bizonyára derék ember lehetett és mégis csak sacerdos, mert a viszonyok még nem engedték, hogy plébániája rendeztes- sék ; pápai tizedbe is mindössze 11 garast fizetett, holott a fent plébánosnak megismert sajőszentpéteri 24-et. Ilyen »parochiás papok« még, mint a nép ajka ma is említi néha,
