Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve

562

YÉGH KÁLMÁN, MÁTYÁS.

az 1329-ik évben » ... N. ... de Semyan« (Kállósemjén), »Petrus de Zokol«. (Z. I. 340. 337.) 1331-ben (Szt. I. 67.) az egri egyházmegye zempléni része még ennyire sincs, mert az egri püspök egy végrendeleti ügyben vizsgálókat küldvén ki, megbízottait így címezi : » . . . discretis viris et honestis, amicis suis reverendis, Nicolao de Karaz ac Stephano de Warada rectoribus ecclesiarum«, pedig mindkettő esperes is volt. Annál feltűnőbb és az általunk elfoglalt álláspontot annál jobban beigazolóbb a pápai tizedlajstrom 1333-iki feljegyzése, midőn Eger, a székváros szomszédságában, tehát olyan helyen, hol az egyházi viszonyok megerősödhettek, rendeztethettek, Makiáron János plébánost említi, ki 80 garast fizetett pápai dézsmába és az jegyeztetik meg róla, (Föl. 73. col. I.) hogy »subest episcopo immediate«, tehát úgynevezett »libera parochia« ; plébános a felnémeti, felső- tárkányi, tihaméri is Eger közelében, de már a két tállyai (alsó, felső) csak sacerdos parochialis. Itt már megszűnt a civilizáció. Quod erat emonstrandum.

Nagyon fontos, mondhatni döntő bizonyíték azon vita- tott álláspont mellett, hogy a plébánosság és plébánia főké- pen a papi jövedelmek rendezett vagy rendezetlen voltától függött, a most közlendő terjedelmes okmány, mely egyúttal tiszta képet nyújt arról is, milyen szilárd jövedelmi források- hoz volt kötve az, hogy valamely egyház a XIV. század első felének derekán plébániai rangra emeltessék. Ez okmány hallgat ugyan a dézsmáról, melyet, mint láttuk, III. Endre 1293-ik évi okmányában a plébánosság conditio sine qua non-jának tart az országos jogszokás, de ezt helyettesíti a kétségbevonhatatlan párbér, a »medius sapo tritici és unus pullus«, »quod universi iobagiones . . . cujuscunque condi- cionis et status existant conjuges habentes . . . tenerentur« (t. i. solvere) a papnak.

Kiemelem, mint igen jellemzőt ez okmányból, hogy az esztergomi érsek rendeletéből és a nyitrai káptalan megbízá- sából eljáró esperes az okmány elején »rector ecelesie« név- vei illeti a papot, kinek plébániai jövedelme zavaros, rende- zetlen, de mihelyt e rendezés az okmányban megtörténik,