Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Végh Kálmán Mátyás: A lelkipásztori állások fejlődése hazánkban és a lelkipásztorok helyes neve
A LELKIPÁSZTORI ÁLLÁSOK FEJLŐDÉSE HAZÁNKBAN STB. 559 Az 1318-ik év szép példáját tünteti fel a kor vallásos buzgóságának és egyúttal nyilvánvaló bizonyítékot nyújt az »ecclesia parochialis« és »capella« közötti jogviszonyra. A győregy ház megyei, vasmegyei Szeleste földesurai, Szelestey Jakab, Márton és Pál elpanaszolják Miklós győri püspöknek, hogy »ad ecclesiam sancti Georgii parochyonalem« (Répce- Szt-György) a nagy távolság és zavargás idők miatt nem járhatnak rendesen ; erre a püspök megengedi, hogy Szeles- teyék falujokban »oratorium, capella«-t emelhessenek, ki- emelvén, hogy ezen engedélye által »matricis ecclesiae sancti Georgii in nullo derogare volens. Ita quod nullus sacerdos in ipsa capella sine voluntate et· consensu parochyo- nalis sacerdotis debeat commorari vel in ipsa ecclesia in diebus festivis sollemnibus celebrare, nec ecclesiastica sacra- menta preter parochyonalem et sacram sepulturam possit administrare. Subiiciendo sacerdotem ipsius capeile iuris- diccioni parrochyonalis sacerdotis ecclesie sancti Georgij prenotate«. (Ho. III. 103.) Ez okmányban három mozzana- tot emelek ki. Eles határvonalat von a kápolna »sacerdos«-sza és a »parochyonalis ecclesie saeerdos-sza« között ; előbbinél minden jogosultsága az utóbbi engedélyétől függ nemcsak, hanem kifejezést nyer a plébánosok azon joga is, hogy a káplán félfogadása, alkalmazása az ő joga, ami egész a XVIII. század végéig egyetemes egyház jogon alapult és ma sem szűnt meg, csak a jogszokás szorította háttérbe. Arra a kér- désre, vájjon Répce-Szt-György papját a fenti értelem sze- rinti plébánosnak lehet-e tartani, határozott nemmel felelek. Alighanem valamelyik kolostorba, káptalanba kebelezett {»jure non pleno«) parochia volt, melynek jövedelmét az illető egyházi szervezet élvezte, papot, sacerdos parochyalis-t pedig ez tartott. Ennek alapján meghatároztuk az »ecclesia parochialis« »sacerdos parochialis« fogalmat is, mellyel szemben az okmányokban »libera plébánia« kifejezésekkel találkozunk, sőt e »libertas« végett hosszú pörök is folytak. Érdekes világításban tünteti fel egy 1314—1344 között kelt okmány a több kegyúrnak eleget tenni kényszerült sacerdos keserves helyzetét. Nagymihályi András fia Lőrinc
