Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban

HÁZASSÁGJOGI ÉRVÉNYTELENÍTŐ AKADÁLYOK STB.

531

»cultus dispar« a mai álláspont szerint bontó akadály, míg a »mixta religio« csak tiltó«.1

Vagyis a keresztény és nem keresztény között felmentés nélkül kötött házasság ma érvénytelen, míg a keresztény, de különböző vallású egyének közt kötött házasság törvény- ellenes ugyan, de ha megkötik a felek, az egyház érvényes- nek ismeri el.

Alapja ezen különbségnek a »ius humanum«-ban kere- sendő. Mert ha a »ius divinum«-ból venné egyenesen eredetét, nem mondhatnék, hogy csak a mai — illetőleg nem kezdettől fogva létező — jog szerint érvénytelen a »cultus dispar«-ral kötött házasság, amit világosan bizonyít a jogtörténet s annak kifejlődése. Ugyanis az első ezer éven át a kettőt meg se különböztetik egymástól oly pontosan, mint ma. Látjuk például, hogy az egyház érvényesnek ismeri sz. Monika házasságát, jóllehet férje pogány volt. Sőt, ha külön tekintjük a két egyházat, a nyugati egyházban egészen a XII. századig sem választják el egymástól. »Haeresis« és »cultus dispar« vegyesen említtetnek s nemhogy a »haeresis«, de még a »cultus dispar« sem fejlődik ki bontó akadállyá, már pedig ha isteni jogon alapulna, ez lehetetlen volna. A keleti egy- házban ugyan hamarább, már a 692-ben tartott trullai zsinaton, illetőleg még azelőtt történt a kettőnek külön- választása, úgy hogy a II. trullai zsinaton már a »haeresis «-t is bontó akadálynak minősíti az egyház,1 2 míg a »cultus dispar« már előbb fejlődött ki bontó akadállyá.

II. Ha az akadály behozatalának okát kutatjuk, az egyház eljárása észszerűnek és jogosnak tűnik föl. Mert az egyház feladata gondoskodni azon szerekről, melyek által

1 >>Instr. ad eppos orientales« 12. dec. 1888. : »conjugia inter personas cultus dispares sunt prorsus irrita ; mixta vero valida, sed graviter illicita.«

2 Theodorian i. m. II. 97—98. lap : »Sä nu fle iertat bärbatului dreptslävitor a se impreuna cu muiere ereticá ; nici iaräsi bärbat a se insoti cu femeie dreptslávitoare.« Din contra »nunta sä se soco- teascä neintäritä, si nelegiuita insotire sä se deslege . . . iará de va cälca cineva aceasta sä se afuriseascá.«