Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Kirvai L. Vazul: Házasságjogi érvénytelenítő akadályok a magyarországi görög katholikus román egyházban
532 KIKVAI L. VAZUL. az lTr kegyelmeit híveinek közli, s ezen kegyelemszerek közé tartozik a házasság szentsége is. De mint szentség a házas- ság csak a keresztség után vehető fel, »baptismus est ianua eccliae« a theologusok közt közszájon forgó axioma szerint. Ami annyit jelent, hogy aki nincs megkeresztelve érvényesen, szentséget nem vehet fel. Felveheti ugyan materialiter, mint pl. egy önkívületi állapotban lévő személy, kinek soha eszeágában sem volt felvenni a keresztséget, ha valamely túlbuzgó pap vagy világi is megkereszteli, materialiter fel- vette a keresztséget, nem azonban ■spiritualiter. Ezen utóbbi felvételt tagadja meg az egyház a nem keresztényektől, s mivel nem alattvalói, teljes joggal. Amennyiben pedig a szentség érvényes felvételét vizsgáljuk, melyhez mindig 2 személy szükséges az »eucharistiá«-t kivéve, észszerűnek kell tartania mindenkinek, hogy azt tiltja érvénytelenség büntetése mel- lett, nem lévén képes a kereszteletlen fél annak, mint szent- ségnek felvételére. Ami pedig a »mixta religio« tilalmának okát illeti, az 1888 december 12-én kelt s a keleti egyház püspökeihez intézett »Instructio«1 a következőkben összegezi : »ob vetitam in divinis rebus communionem, et exinde deri- vans scandalum«, »ob impendens catholico conjugi perver- sionis periculum«, »ob pravam sobolis institutionem« és negyedszer »accedit funestissimus in religionis negotio indif- ferentismus«. Vagyis a házasság dynamikus létrejövése ellen az egyháznak semmi kifogása, de annál több van annak következményei ellen, amennyiben a családi élet, a gyér- mekek fölnevelése, azok vallásos nevelése olyan alapon épül fel, melyet nem vezet egy és ugyanaz a fény, nem mele- gíti ugyanazon hőforrás, úgy hogy a kettőből a legművé- szibb elme s nem egy fejletlen csemete, sem fogja magának kiépíthetni katholikus eszmevilágát, mely nélkül az egyház- nak élő tagja senki sem lehet, mert amint sz. Ambrus mondja : »Quomodo enim potest congruere charitas, ubi discrepat fides ?« — charitas nélkül pedig együtt élni vala- kivel egy életen át, az absurdummal határos. 1 Dr. J. Simon i. m. pag. 165.
