Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Pataky Arnold: Az Antikrisztus a keresztény hagyományban

482

DR. PATAKY ARNOLD.

tisztán eschatologiai jelenség, mely semmi viszonyban nem áll a római birodalommal, csak épen ennek bukása után jő el ; nem más, mint a világ végén emberi alakban fellépő sátán. Irenaeus az Antikrisztussal csak néhány fejezetben foglal- kozik, de világos szóval nem említi, hogy benne az ördögöt látná ; a IV. század utáni keleti hagyományban is fenntartja magát a tisztán eschatologikus Antikrisztus, de már nem ördög, csak ennek eszköze és szolgája.

5. §. Az Antikrisztus-legenda Keleten a IV—VIII. században.

1. Szent Irenaeusnak fentemlített helye az »Adversus Haereses« c. munka V. könyvének 25—30. fejezeteiben olvasható.

Az Antikrisztus az ördög szolgája, minden gonoszságnak foglalatja, de a bálványokat elveti. A római birodalom bukása után jő és pedig a jeruzsálemi templomban Isten gyanánt imádtatja magát. Irenaeus hivatkozik Dániel könyvére, szent Pál és szent János tanítására (Thessz. II. 2. rész T. Jel. 13. fejezet). Az Antikrisztus legyőzi a világ végén uralkodó tíz királyt, hármat közülök megöl, és az ó uralma három és fél évig tart. Typusát megtalálja Irenaeus az igazságtalan bíró- bán. A zsidók nagy örömmel fogadják messiásuk gyanánt, mint már Ján. 5, 43-ban jelezve látja.1 Idejében nem lesz áldozat, de óriási elszakadások lesznek az igaz hittől.

Az Antikrisztus nevében, a 666 számban (Titkos Jel. 13, 18.), »quod est sexies centeni et deni sexies, et singulares sex«, az általános apostasia összefoglalását látja, »quae facta est in sex millibus annorum«. Szent Irenaeus ugyanis azt tartja, hogy a világ kora hatezer év, ezután jő az ítélet. A 666-ot a görög betűk számértékével számítja, de biztos véleményt nem mer mondani, mivel ez a szám egyaránt ráillik az LiT 'íΑΘ A —, ΛΛΊ'EIJS02, 7דΙΑ I'yjTV sőt talán egyéb nevekre is.

1 »Ego veni in nomine Patris mei, et non accipitis me; si alius venerit in nomine suo, illum accipietis.«