Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Pataky Arnold: Az Antikrisztus a keresztény hagyományban
AZ ANTIKRISZTUS A KERESZTÉNY HAGYOMÁNYBAN. 459 ellen küzdő országok typusaiként szerepelnek. A későbbi monda azt tartotta, hogy e népeket Nagy Sándor zárta nagy érckapu mögé a Kaspi-tó környékén s innen fognak előtörni a világ végén. Megindul a harc, ezek körüljárják a szentek táborát, de magukat a népeket égi tűz emészti meg, az ördög pedig a tüzes tóba vettetik, a vadállat és az álpróféta mellé, hol örökös kín lesz osztályrészük. Melléjük kerülnek az ítélet alkalmával mindazok, akik nincsenek beleírva az élet könyvébe. Következik a világ megújulása és a mennyei Jeruzsálem leírása (21. 22.). * Szükségesnek tartottuk részletesen foglalkozni e bibliai helyekkel, hogy megérthessük a rajtuk alapuló hagyományt, és meg tudjuk különböztetni a kinyilatkoztatott tant a hozzáfűzött mondái elemektől. Ügy az ószövetségi prófétai helyek, mint az Apokalypsis képei számtalan változatban és szimbólumban azt az eszmét tüntetik fel, hogy Krisztus győzni fog s második eljövetele meg fogja semmisíteni ellenségeit, a sátánt és követőit. A történeti igazság nem annyira az egyes szimbólumokban, mint azok összességében van. Nem minden képnek kell tör- téneti jelentését keresnünk, igen sok csak az előadás élén- kítésére szolgál. 3. §. Az Antikrisztus-legenda régibb, nyugati alakja. A Titkos Jelenések szerzője a római birodalomban Isten összes ellenségeinek typusát látta. Ezen felfogás folytán alakult ki az eszme, hogy az Antikrisztus nem más, mint a feltámasztott Nero, ki a parthusok segítségével Keletről vissza fog jönni és az egész világra ki fogja terjeszteni keresztényüldöző birodalmát. A gondolat kialakulására a folytonos keresztényüldözések adtak alkalmat. Általános volt a hit az első keresztény századokban, hogy Nero vissza fog térni, de e felfogás mihamar kettős alakot 30*
