Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Irodalmi értesítő
430 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. féle tartalommal való megtöltésében nyilvánul,« alapjában nincs eltérés köztük. Sajátságos védekezés ! Mintha a szavak tartalmában való eltérés nem a dolog érdemét s lényegét érintené. De hát lássuk. Első tétele : »az állati lélek az anyagtól független, anyag- tálán állomány« ; »az érzésnek külön, az anyagtól független alanya van, vagyis az׳ állati lélek független az alanytól az ő létében és némely cselekedeteiben«. Az ellenvetések cáfolása közben meg is mondja aztán, melyik is hát az a független cselekedet, ezzel a kategorikus kijelentéssel : »van tehát az állati léleknek is önálló működése, t. i. a cselekvő érzés, mely az érzés lényegét teszi« ; sőt külön hangsúlyt ad kijelentésé- nek : »a cselekvő érzés igenis független az anyagtól, a testre olyanformán van szüksége, amennyiben az értelemnek van szűk- sége az agyra«. Abban, hogy az állati lélek a testnek állományi, még pedig egyedüli alakja, megegyezik a scholával s e kérdésnek két fejezetet szentel. Majd foglalkozik az állati lélek tulajdonságaival s meg- állapítani törekszik ezt: az állati lélek anyagtalan, kétségesen egyszerű, osztható s igy halandó állomány ; mint illett is, az állati lélek kétséges egyszerűségét kimerítőbben tárgyalja. Az állati lélek működéseinek ismertetése után (alakot ad a testnek, lelket a sarjnak, érez, megismer, emlékezik) szól az állatok ösztönéről s a továbbiakban bírálja a darwinismust. Függelékül közli szent Tamás véleményét, kijelentéseit az állati lélek természetéről és működéséről, — természetesen a maga álláspontjának igazolására. E rövid, összefoglaló áttekintésből is látnivaló, hogy sok ütközőpontot tartalmaznak szerzőnk tételei. Szokatlan uj- donságok, bántok a hagyományos bölcseleti érzékre nézve. Lehetetlen is új tételeit elfogadnunk, nem mert újak, hanem mert elfogadhatatlanok. Igen ; az állati léleknek valami anyagtalannak kell lennie, anyagfölöttinek, hyperfizikainak ; sőt, miután az érzéki észre- vevés intentionalis alakja, hogy úgy mondjuk, megszelleme- sítve, spiritualisálva tünteti fel a megismert fizikai tárgyat,.