Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

425·

a modem természettudomány téziseinek és probabilisabb hypotésiseinek vizeire kievezni bátorkodik, sőt ez a szenve- délye. E nemes szenvedélynek tulajdonítjuk erősebb kitéte- leit, melyek az álló vizeken vesztegelőknek szólnak s nem »a szerzetesek elleni ellenszenv igaztalan vádjai«-nak, mint valaki megjegyezte. Másodsorban pedig, hogy e mű az oksági elv jegyébe úgy van oda állítva, mint senkié ! Innen a Theodicaeá- nak beosztása. Ezen érvből senki sem szórt több fényt egyes nehezebb tételek megvilágítására nálánál. De nem is fáradt s fárad annak érdekében annyit senkisem, mint ő. Kiskörű körülnézés is meggyőzhet erről! Baco inductiv módszerén elinduló Locke sensismusba tévedt, mi Huméot scepsismusba vitte. Hűméről jegyzi meg Kant : »nagyobb támadás kelet- kezése óta nem érte a metafizikát, mint az, mit Hume Dávid intézett ellene«. Mivel ? Hogy az ok tárgyi valóságát taga- dásba vette s egyszerű alanyi érzékiéinek minősítette, mely az előttünk ismétlődő tünemények megfigyeléséből szár- mazik. Csakhogy mi hozzátehetjük, hogy Humenál az igaz- ságnak többet ártott Kant az ő üres conceptualismusával, mely Huniénak az ok alanyi felfogású értéktelenségébe kap- csolódott. Ezekkel szemben Pécsi nagy gonddal kifejti az okság mibenlétét s bebizonyítja az oksági elv általános és tárgyi értékét.

Ezek után nyugodtan áttérhetünk a Theodicaea főbb pontjainak kiemelésére.

A szerző két causával : efficiens s finalis-szal vezeti a figyelmes olvasót s megláttatja vele, hogy az említett causák is a Végokból származtak s annak szivébe visznek vissza. (8—44.) Következik a végtelen fogalmának megtisztítása, mivel egyesegyedül az Isten van fölruházva (44—•72.) a »Cosmogonia superior-ban«, — melyben oly igen kedves és eredeti — az ember szellemi világát az életelőtti, világelőtti, nemkülönben a világvégi űrbe, azaz az idő és tér kategóriáin túlra feszíti, ahol nem éri be a jelenlegi temészettudományi körökkel, hanem újakkal lép elénk : különösen cosmogonia, geogonia, astronomia (astromecanismus) és a teleologiában (föld és hold), s mindenütt oly mesteriesen mutat a végtelen