Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

intellectualismus is. Főleg pedig egészségtelen az az intel- lectualismus, mely egyre raffináltabb s abstruzabb kér- désekkel elkínoz, s a mi tettünket, az egyéni szabad, tiszta erkölcsös életet, háttérbe szorítja. Ösztönszerűen nem hiszünk, nem nyugszunk meg a filozófiákban, épen mert sokféle s egy- mással ellentétben áll a bölcsességük ; de még így is többet várunk tőlük, mint amennyit adhatnak s a főbaj az, hogy mialatt tanulunk, okoskodunk, keresünk s várunk, addig az élet művészetét, a belső tettet, a gondolatnak érzéssé s aka- rattá való földolgozását elhanyagoljuk. Pedig ismétlem, az alakításban van az élet súlypontja s ez alakítást nekünk kell kézbe vennünk. Nekünk azért, mert a mi világunk ránk vár mint megteremtőire s kialakítóira. A mi világunk ugyanis nincs készen ; az nincs adva a természettől, minthogy az a fölszabadított formák világa. A tenyésző s az ösztönös élet fokain a formák még le vannak kötve ; de a mi létfokunkon a formákat nekünk kell kialakítanunk. Életünk ugyanis nem egyszerű reactióban merül ki, hanem a reactióban tova épül s a szabad alakítás képezi értékét. »Was das Leben für uns einen Wert hat, — mondja Kant — wenn dieser bloss nach dem geschätzt wird, was mann geniesst, ist leicht zu ent- scheiden ; er sinkt unter Null. Es bleibt also wohl nichts übrig als der Wert, den wir unserem Leben selbst geben durch das, was wir nicht allein tun, sondern so unabhängig von der Natur, zweckmässig tun, das selbst die Existenz der Natur nur unter dieser Bedingung Zweck sein kann.« Az alsó létfokokon az ösztön csakis az actiót szolgálja, de lekötött, változatlan életformában ; fönt a gondolat föl- szabadítja az embert bizonyos mértékben ösztön és annak életformái alól, folyton új perspektívákat nyit, föladatok elé állít, sokféle célokat tűz ki, ingerel a cselekvésre, mindez azért, hogy életünknek mi magunk adjunk formát, mi magunk tartalmat.

Ennek a formákat alakító s belső világot teremtő actió- nak a tulajdonképeni elve a szabadság. Páratlan elv, amilyen több nincs, mert magából indul ki. Lehetnek erők, melyek a föld sarkát tartják s rázzák — villámok, melyek hegyeket

282 DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR.