Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

AZ INTELLECTU ALISMUS TÚLHAJTÁSAI,

283

rengetnek — hullámok, melyek országokat söpörnek ; de önelhatározás, szabad kilépés a tett mezejére, az nincs sehol nlásutt, csak a lélekben; annak én vagyok a hordozója és a birlalója s intézője s általa szuverén.

Ezt a szabadságot nem szabad sem theóriákkal agyon- ütni, sem neveletlenséggel gyöngíteni. Ha ki akarnák magya- rázni ösztönös, állati elemekből, ha determinismusszá akarnák lecsavarni az öntudatban jelentkező szabadságot, az megint csak intellectualista metafizika volna, mely legkevésbbé illik a mechanikus, monista világmagyarázókhoz, mert fogai- makkal bíbelődik, melyek az öntudati adatot el nem tüntet- hetik. Mi az intellectualista determinista bölcsességre azt mondhatjuk, hogy miután nem ismerjük a dolgok lényegét önmagában, nem csoda, hogy nem ismerjük a szabadság gyökerét sem önmagában; de igenis érezzük az actióban megnyilatkozó valóságot, mint a mi erőnket s a mi tettünket. Ez a mi erőnk s a mi tettünk tényleg szabad formákat alakító elvnek mutatkozik be. Ez a mi empirismusunk. Minek menjek tehát vissza az abstract fogalmakba s a szabadság lehetőségé- ről folytatott disputákba, mikor a több valóság az actióban van, ahol szabadnak érzem magam, ahol tudok, bírok tenni, — ahol kell is tennem s teszek is.

Szabadon kell tehát tennem ; a szabad tett az én tettem, a szabadon alakított világ az én világom ; az öntudatlanság terheltségéből, a szokás, a traditiók bénító befolyásából ki kell emelkednem s öntudatomat értékessé, jóvá, gazdaggá, nemessé, széppé kell tennem. Ez lesz tetteim tartalma : a velem azonosított jóság, a lelkületemmé átváltoztatott erköl- csiség. Ez lesz az a morális, mely nem tudás, hanem konkrét szellemi, egyéni valóság, egyéni érzés s akarás, egyéni forma mint önelhatározás, kiindulás, érzület, szóval az egyén a neki való s a vele azonosított nemes öntudatos érzülettel.

Ez az energia az, melytől színpompássá, hangossá, ízessé változik el a világ, vagy disharmoniába s keserűségbe fullad bele. Ez az energia az, mely a környezetből, ebből a nyers, terméskő-környezetből szépséget s eszményiséget emelhet ki, — mely világosságot állíthat a sötéségbe, meleget s benső-