Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Unterreiner József: A személyes Isten megismerése és a modernismus
A SZEMÉLYES ISTEN MEGISMERÉSE ÉS A MODERNISMUS. 25· az egyiket megtagadom, a másikat ép annyi joggal meg- tagadhatom. És akkor ? Akkor már egyáltalában semmire sem leszek képes. Általános scepsisnek kell utóvégre is hódolnunk. Szomorú állapot ez, emberhez, de legfőkép tudóshoz nem méltatlan. Vagy mondjanak le rendszerükről, vagy a tudós névről. E kettő ilyen formában összeférhetetlen. Ha meg vannak győződve rendszerük helyességéről, ám legyenek ; de tudománynak nem lehet címezni az általános scepsist. Még józan embernek sem lehet tartani azt, ki az emberi ész e szörnyszülötte mellett kardoskodik. A Scholastika szerint Istenismeretünk sem nem apriori, sem nem közvetetlen. Istent eszerint nem ismerhetjük meg úgy, amint megismerjük pl. a körülöttünk lévő tárgyakat. Ezekbe ugyanis értelmünk directe vitetik, anélkül, hogy megismerésük valami más medium megismerését föltételezné. Nem így Isten létének megismerésénél. Hogy Istenismeretünk legyen, a világnak előzetes ismeretéből következtetnünk kell ugyanezen világnak okára, alkotójára : Istenre. Istenismere- tünk ennélfogva nem közvetetlen, amint nem is lehet ilyen, míg itt a földön zarándokolunk. Mert hisz csak az érzékelhető dolgok milyenségei képezik értelmi megismerésünk proporcio- nált tárgyát, azaz csak ezekről tud magának sajátos fogalmat alkotni. Míg az Istenről alkotott fogalmunk csak analog fogalom, illetőleg e fogalom : »Isten« inkább tartalmazza, hogy Isten micsoda nem, mint hogy micsoda. Ennek előre- bocsátásával most már vizsgáljuk tovább a modernisták tanát. Azt mondják : Isten bennünk van és közreműködik az eszményi ember kialakításában. Különböztetéssel felelünk. Kétfélekép lehet ugyanis Isten bennünk : vagy mint meg- ismerésünk tárgya, vagy mint ható, conserváló ok. Az előbbi az imént mondottak szerint lehetetlen, mert hisz akkor a bennünk levő Istent közvetetlenül ismerhetnők meg, ami ki van zárva. Marad tehát, hogy Isten mint ható és conserváló ok közreműködjék bennünk, csakúgy, mint minden más teremtményben, melyek a létben való megmaradáshoz mind az ő támogatására szorulnak. Ha a modernisták mind ilyen értelemben vennék a föntebb! kifejezést, ez világosabb volna.
