Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

AZ INTELLECTUALISMUS TÚLHAJTÁSAI.

271

való érintkezésbe állít bele minket; másodszor azáltal, hogy a fogalmak holdsugaras világával szemben, a konkrét alakítás s akarás, a konkrét cselekvés és érzés, mondjuk, a való, meleg életnek oly áramával lép föl a lélekben, hogy elárasztja s elborítja azt fogalmaival, definitióival, theoriáival együtt, mintahogy az árvíz nemcsak kilép a folyók partjaiból s a rétek öntöző csatornáiból, hanem partot, gátat, zsilipet egyaránt elborít. A fogalmi világ, ha még oly hatalmas systemákban épül is ki, annyira egyoldalú irányzatot képvisel, hogy az élet sokféleségeivel s gazdagságával s kivált értékeivel szemben lehetetlenség a súlypontot az intellectualis világba fektet- nünk. Az emberi élet súlypontja nem lehet a személytelen, elvont tükrözésben; hanem az egyedi, meleg, tartalmas való- ságban kell annak feküdnie.

I.

Ami az elsőt illeti, t. i., hogy az élet áttör az abstract fogalmakon s a cselekvésbe gravi tál, ezt fényesen kimutatja az ismeret teleologiája. A fogalmak a lélek alakításai, melyek a dolgokból kiemelnek bizonyos értelmi tartalmat. Minden fogalom egy-egy szelvénye a valóságnak, melyet mi vágunk bele a létbe, hogy általa a valóságon eligazodjunk. Ezt a gyakorlati célt szolgálja közvetetlenül minden észrevevés, közvetve pedig a legel vontabb tudomány is. Az értelem ugyan abstractiókból épít világot, csinál rendszereket, fölépít tudományos systemákat; de minden tudás és tudomány végre is arra való, hogy uraljuk a helyzetet. A systema is csak eszköz, eszköz arra, hogy a valósággal helyesebben érintkezzünk. Minden ismeret, legyen az egyszerű fogalom vagy csodálatosan szövedékes theoria, csak folyamágya a valóságnak, csak kapcsolat lélek és világ közt ; arra való, hogy az élet valóságát a lét valóságával kapcso- latba hozza, s ép azért a fogalmak világában mi gyö- keret nem verhetünk, abba az élet súlypontját nem fektethetjük, ahogy nem lehet a kezdetbe a folytatás- nak, a kiindulásba a szükségképeni folytonosságnak súly- pontját fektetnünk. Már pedig folytatást sürget a fogai-