Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

272

DR. PROHÁSZKA OTTOKAR.

mák világa, mely folytatás az élet valósága legyen a fogai- mák tükrözése nyomában.

A fogalmi ismeret elvont, általános fogalmakban adja a valóságot, tehát elvont, értelmi tükrözésben, értelmi lenyo- matokban mutatja be azt. Ugyan gondoljuk-e, hogy az élet arra való, hogy a valóság a fogalmi tükrözés által meg- duplázódjék, s hogy még egy kiadásban, a lélek éteri képei- ben, ideáiban lenyomódjék ? Szó sincs róla ; az élet nem tükrözést, hanem valóságot akar s ha igazán azt akarja, akkor nem lehet, nem szabad a tükrözésben megállnia, hanem a tükrözésen át a valósággal kell érintkeznie, vagyis cselekednie, tennie, élnie kell. A tükrözéssel be nem érheti; hisz ez a tükrözés is csak izenet ; a tudás, az ismeret az élet- nek készlete. Az ismeretek a valóságnak fogantyúi ; azokon át hat ránk a világ, húz, vonz, magához vonz ; nem az isme- retbe vonz, melyben a világ nincs, miután az csak abstractio ; hanem az ismereten át a valósággal való érintkezésbe húz -és vonz, melyet in concreto s nemcsak in abstracto kell meg- tapasztalnunk. Az élet, ez a mi létünk is valóság s nem ismeret, nem abstractio s ennek a mi életünknek köze van ahhoz a nagy valósághoz s nem az abstractióhoz. Az abstarctio szolgál az életnek, de az élet nem éri be vele, mert a'valóság valóság, feneketlen, irrationális, misztikus mélység ; az elvont ismeret pedig tükrözés, szegényes, árnyékszerű kópia, címke bor helyett, útjelző az alpesi völgyön átvezető út helyett.

Mim van nekem e jelzésekből ? Végre is arra valók, amire minden jelzés, hogy a valósághoz eligazítson. Az ismeret is csak jelzés ; a világot nem adja a maga valóságában, hanem csak »per summos apices«, »értelmi érintésekkel« surran el rajta. Valamikép adja, úgy hogy irányítson, eligazítson a telje- sebb megfogásba, az átélésbe, a tapasztalásba. Rásegít arra, hogy miután már tudjuk, hát azután bírjuk is; hogy ne képek- ben, ne átlátszó, elvont fogalmakban, hanem megtapasztalva, átélve érintkezzünk vele. Ez az érintkezés a tett, nem az ismeret. A tett új, más, közvetetlen, egyedi érintkezés ; érint- kezés a konkrét valósággal, érintkezés, mely nem ismeret. Az élethez nem elég a ratio s a rationális elem ; kell bele más,