Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ INTELLECTUALISMUS TÚLHAJTÁSAI. 267 szítsuk a folyamat egyoldalúságából származó hibákat, melyek fölfogásunkat szükségképen jellemezni fogják. Nekünk ugyanis nincs sajátos fogalmunk Istenről, lélekről, a szellemi világról, mert a mi fogalmaink mind az anyagi világból valók s azért, ha alkotunk is fogalmakat a szellemiekről, tudatában kell lennünk annak, hogy e fogalmak alkatrészeit az anyagi világ fogalmi köréből vettük. Természetesen semmi kifogásom sincs az ellen, hogy így járunk el; hiszen máskép el nem járhatunk ; de, ismétlem, jól kell szem előtt tartanunk e fogalmak alakításában, nemkülönben azok használatában, hasonlatosságszerű (analog) értéküket s e kritériummal folyton ki kell javítanunk gondolkozásunkat. De bármennyire tudom is, hogy összes fogalmaim Istenről β lélekről csak analógiák, mert voltakép az anyagi világból valók, azért mégis szinte lehetetlenség elkerülnöm, hogy e darabos fogalmi elemekkel dolgozván, az életet, a lelket ne mechanizáljam s bármennyire óvakodom, nem kerülhetem el, hogy az anyagi, mechanikus összetétel meg ne érezzék a szel- lemiekről való fogalmaimon. Ha jó psychologus s fegyelmezett gondolkozású ember vagyok, akkor ez anthropomorf világban mindig az anthropomorphísmus tudatával járok majd ; de ígyis meg fog történni, hogy sok mechanikai elem s jelleg csúszik be a lélekről való fogalmaimba. Tárgyamra vonatkozólag is, egy ily csendes, többé- kevésbbé öntudatlan mechanizálást vagyis az anyagról való fogalmaknak a lélekre való darabos s illetéktelen átvitelét látom abban, ha valaki a lélek különböző élettevékenységét, az észt, akaratot, az érzést, vágyat és kedélyt különálló tehetségeknek, mondjuk, szellemi szerveknek minősíti, melyek mint önálló keretek állnak egymással szemben. Bennük zajlik le az érzés, értés, vágy s akarás folyamata s az élet konkrét folytonossága e fiókokkal van megszakítva. Ezáltal kétfélekép vesszük ki az értelmet az élet folyamatából s szorítjuk föl az intellectualismusnak zátonyára; először az- által, hogy mechanikus összetételt s egymás mellé helyezést viszünk bele az életbe s a szellemi, osztatlan lelket érthe- tetlen módon földaraboljuk ; azután pedig azáltal, hogy e
