Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Unterreiner József: A személyes Isten megismerése és a modernismus
24 DR. UNTER REINER JÓZSEF. szerének. Míg ugyanis negativ részében meglehetős ártatlan- nak tetszik, addig immanenciájával határozottan destructiv jellegű. Agnostikus álláspontjából ugyanis még realistikusnak tűnik föl, azaz legalább a tüneményeket, a testek tulajdon- ságait és létmódját tekinti reális valóságoknak. Ilyen állás- pontból sokkal könnyebb fölvenni vele a küzdelmet és bebizo- nyítani, hogy megismerésünk nem pusztán ezekre szorít- kozik, hanem azon túl is terjed, különbséget tevén érzéki és értelmi megismerés között. Positiv oldaláról tekintve azonban már nem olyan ártatlan. Ha így szemügyre vesszük, tiszta idealismusként bontakozik ki. Mert, amit az agnostikus még elismer reális valóságnak, az az immanencia szerint már nem az ; a tünemények már nem valóság, tényleg nem léteznek, hanem az énnek productumai. Alanyom szükségét érzi a külvilág tárgyainak ; amiért is csak annyiban van jogom a phenomenikus világ létezéséről beszélni, amennyiben bennem ama törekvés kifelé föllelhető. Ha nincs meg az alanynak ez az expansiós képessége, nincs is külvilág. Meg- ismerésem tehát nem az adott külvilág szerint igazodik, hanem benső vak ösztönöm és érzésem szerint. íme felújulása ama régi elvnek, mely szerint az ember mértéke a dolgoknak, íme az Idealismus. Olyan elbánásban részesül tehát e pontban a modernis- mus is, mint az Idealismus. E tannal először is önmaga ellen elvetette a sulykot : önnönmagát destruálja. Mert, amit az első részben még váltig erősített, hogy t. i. megismeri a tüneményeket, azt itt a második részben határozottan tagadja. Nem ismeri meg, hanem bensejéből mintegy kifelé vetíti a tüneményeket. S csak a benső szükséglet és ösztön után indulva állítja, hogy léteznek tünemények. Felfordult világ ez. Benső vak ösztöneinek, rosszul kimagyarázott szükségletnek hisz, érzékeinek pedig (előbb csak az érte- lemét) letagadja objectiv megismerő képességét. Pedig, amint az, úgy és annyi joggal ezek is megérdemlik a hitelt. Ha az a benső szükséglet a természet hangja, vájjon az értelem és érzékek nem természetes képességek-e ?Ha tehát az egyikben bízom, a másikban már miért nem bízom ? Ha
