Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

AZ INTELLECTUALISMUS TÚLHAJTÁSAI.

־249

oly szelvényekkel, oly kiszabásokkal, melyek nekünk való formákban adják az objeetiv tartalmat. Tehát a tartalom is elvont, vagyis valami, s a forma is subjectiv, vagyis nekünk való s a mi ismereti világunk is nem az a külvilág, hanem az az emberi ésszel alakított világ; ebbe a viszonyos, sajá- tos, emberi életbe fölvett világ.

Tudom tehát, hogy sémákkal, symbolumokkal, fogai- makkal dolgozom ; de bátran dolgozhatom, mert kritikus reflexiók által tisztába jövök az iránt, hogy a sémák, a fogai- mák mik, hogy honnan valók s hogy mi felel meg nekik ; de mindenekelőtt tisztában vagyok az iránt is, hogy isme- retem az én életenergiám tevékenysége s hogy ettől a vala- mitől, ettől az imbolygó existentiától világot kimerítő, a valóságot felölelő ismeretet nem várhatok. Bölcsességem e rész- ben is azt suttogja : homo sum, tehát csak valamit értek ; annyit, hogy eligazodjam.

Mindezek után következtethetünk az intellectualismus irrealitására, amely azt gondolja, hogy érti a világot s hogy fogalmaiban, ezekben az értelmi, immanens képletekben kife- jezésre hozza a konkrét valóságot. Szegény feje ! Jellegeket, momentumokat s eligazításokat tartalmaznak a fogalmak, de fölértést, a valóság ismeretét nem ! Valahogy, úgy a hogy, tájékoztatásul, útmutatásul, igen, értünk; de azokon az elvont fogalmakon túl, azaz hogy azok alatt ott áll, él az a nagy világ s ellentáll minden hódításunknak. Az értelem jár körötte, sokszor megáll, más-más szempontból nézi, viszonyul hozzá ; de a bloc áll s nem enged. Sem érzéklés, sem értelem, sem a rajta épülő tudomány nem hatol bele a realitásba.

S itt most már sokatmondóan rámutathatok annak a nagy állításnak tarthatatlanságára, mely szerint az igazság, tehát az igaz ismeret adaequatio, összemérhetőség, kimerítés, kiegyenlítés. Ha abban a definitióban : »veritas est adaequatio intellectus et rei«, a res alatt a valóságos dolgot, a konkrét ténylegességet értik, akkor azt kell mondanom, hogy azt a fogalom föl nem érti, miután az önmagában egyáltalában érthetetlen. Nem érthetnek tehát a »res« alatt mást, mint