Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

248

DR. PROHASZKA OTTOKAR.

hatol úgy, ahogy azt az élő alak a maga sajátos reactióival,. magának valóan megfogja, szétszedi s fölveszi. Az élet ez. immanens s autonóm jellegét megőrzi az egész vonalon,, akár érzéklésről, akár értésről legyen szó s ez a jelleg az,, hogy a tárgy nem a maga tényleges valósága szerint,, hanem mint az élethez alkalmazott, az élet actusaiban feldolgozott valóság lép be s hatol be az élőbe. A fogalom tehát nem aúdolog; a dolog bruta materia, objectum״ a fogalom pedig élet, eleven valami. Az érzéklés is nem a fizikai benyomás, hanem egy új világ, élet ; az értés■ is nem a külső tárgy nyers fölvétele, hanem az életenergiá- nak ily reactiója, amellyel a világot s a valóságot meg- fogja. Megfogja is, de alakít is. Az alakítás nem hamisítás,, hanem subjectiv fölfogása az objectiv elemnek, vagyis az ismeretben az objectiv jellegek mellett ott lesznek mindig a subjectiv aktivitás nyomai s formái is. Az emberi ismeret mindig emberi ismeret; az lesz s az marad mindörökké s a leg- objectivebb ismeret világa mindig a mi sajátos világunk lesz s az marad. Az ismeret maga is actio, az élet produktív erőinek világa ; ezt a világot mi alakítjuk, a valóságot fór- mákba mi hozzuk, a fogalmakat mi fogalmazzuk.

Mindenben érvényesül az ész sajátos activitása, akár a világról, akár önmagáról gondolkozzék az ember. Mindig s mindenütt ő az, aki gondolkozik, tehát a világ s az élet- energia sajátosságai egyesülnek benne. így hogy csak egy- két jellemző pontra mutassak rá : a mi értelmi alakításunk a tér s az idő fogalma. Ezeket mi alakítjuk, kívül nincsenek. Rajtunk kívül kiterjedt dolgok s egymást követő történések vannak s ezeknek mi hüvelyt, tartályt, formát teremtünk ; az egymás mellett levőnek teret, az egymást követőnek időt. Ez a tér, ez az idő nekünk valami, hiszen mérjük, bejárjuk, átéljük s ez mind nem realitás, de a reális világon kiinduló alakítás.

De nemcsak az érzéklés s tapasztalat világában alaki- tunk mi, hanem értelmi akcióink minden mozzanata alakítás ; mert ha gondolkozunk, akkor elvonunk, — ha ítélünk, akkor szétválasztunk vagy egybefűzünk. Fogalmakkal dolgozunk״