Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

234

DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR.

fogalmat, mint új értéket ; ez az az értelmi érték. S mivel mi ezekkel az általános fogalmakkal rendezzük, csoportosítjuk s rendszerezzük a sokadalmat ; mivel e rendszerezés által összefoglalhatjuk s elgondolhatjuk a világot; azért van filo- zofiánk s lesz mindörökké. Aki metafizika elől menekszik, az meneküljön az értelmi adat, a fogalom elől. De a fogalom az ésszel van adva, mely a konkréten, a tényen, a sokfélén úgy igazodik el, hogy túlér rajta ; az ész úgy reagál a kon- krétre, hogy az általánost 8 a közöst, az universale-1 megfogja ; úgy néz végig a konkrét valóságon, hogy megtalája a soka- dalomban a közös, általános elemet, az egységes ideát. így például, ha azt mondom : ló, ember, virág, az alatt én nem az egyes tényt, sem a hasonló, valamiképen megegyező tapasztalatokat értem, s nem is azért foglalom egy szó alá, hogy mint a régi nominalisták mondták, ne kelljen külön szavakat használnom minden egyes dolog jelzésére, hanem mikor a dolgot fogalmammal jelzem, akkor kiemelem a sok egyfélében rejlő közös jelleget s azt az egységes ismereti tartalmat fogom meg, melyet minden egyes emberben, minden egyes lóban s virágban megtalálok. Hogy ezt fogom meg s nem mást, arról öntudatom biztosit ; tudatában vagyok ugyanis, hogy az általános fogalmakban nem a hasonlók összefoglalásáról, nem is sok hasonló tapasztalatnak egy közös képbe való összegezéséről van szó, hanem szó van egységes, osztatlan adatról, melyet a legnagyobb bizonyos- sággal teljes érvénnyel az egyneműekre alkalmazok. Ez a mi értelmi jogalmunk nem a sok hasonlónak észrevevésén épül fel. Korántsem. Tudom én, hagy mi a hasonlóság s tudom azt is, hogy mi az egység s az azonosság ; tudom, hogy mit jelent az, hogy ez a ló hasonlít a másikhoz, de azt is, hogy mit tesz : ez ló, az is ló. Ha hasonlóságból kellene kimagya- ráznom a fogalmi egységet, akkor a fogalomból kiinduló következtetéseim a fogalom alá tartozó egyedek megítélésé- ben csak valószínüek volnának s a természettudományt tisztára tapogatódzásnak, hozzávetőlegességnek kellene tar- tanunk. Ha én abból, hogy az ember halandó, csak való- színüséggel következtetnék arra, hogy Péter is, Pál is