Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Unterreiner József: A személyes Isten megismerése és a modernismus
A SZEMÉLYES ISTEN MEGISMERÉSE ÉS A MODERNISMUS. 11 törekvés címén szükségünk van egy hatalmasabb lény létezésére, ki bennünk van s közreműködik az eszményi ember kialakításában. De hogy e tökéletesedés befejezést nyerjen, úgy érezzük, léteznie kell erkölcsi rendnek, erkölcsi törvénynek és mindezek létrehozójának: Istennek. Ez a »szükségletek metaphysikája«, ez az új filozófia új mód- szerével. És ezt karolták föl a modernisták immanens vilá- guk egész hevével s tökéletesen magukévá tették. Ugyanaz az iszony az intellectualismustól.1 Hiszen az ész csak olyan járulékféle »che gl’istinti dell’essere umano hanno ricevuto dalia natura«. Az ösztönök és érzelmek teszik ki tulajdonkép az embert (bessere umano). Az értelem eszközük ugyan, de nem a megismerésre, hanem valami öntudatlan műveletre (per un processo inconsapevole). Csak arra való, hogy vak ösztöneinek törekvéseit elvont módon kifejezésre juttassa ; mintegy akarati világunk szükségleteit föltárja. E szükségletek szerint kell tehát megismerésünknek ala- kulnia, hozzájuk kénytelen alkalmazkodni. Ámde az ember szükségét érzi Istennek, a vallásnak. Lelke egész melegével, érzelmeinek minden hevével feléjük tör. Mi — úgy mond- ják — bensőnkben érezzük s feléje vitetünk ellenállhatat- lanul. De viszont a praktikus észjárás szerint efajta törekvés és érzés hasztalan nem lehet. Amiért is Istennek léteznie kell. Ez állítás azonban nem akar valami következtetés kell nyilatkoznia az életösztönnek, mely erőteljes salto vitaiéval rászánja magát az önmagából való kiindulásra.« 1 »A női riesce impossibile oggi concepire la facoltá puramente intellettuale e speculativa, monda da ogni efficacia déllé altre facoltá dello spirito. La ragione alla psicologia piú recente appare sempre piú come uno strumento di formulazione e di definizione, che gl’istinti dell’essere umano hanno ricevuto dalia natura e di cui si servono par un processo inconsapevole per esprimere in termini astratti le loro tendenze e le loro esperienze di facoltá elementar!. II soggetto umano ci appare oggi come un insieme di energie (!), ciascuna delle quali tende alla piena espressione di se nello svolgimento quotidiano della vita. La ragione astratta (spekulativ ész ?) non esiste per noi : esiste solo in funzione di altre facoltá istintive, di cui segnala le exigenze e i successi.« (II progr. d. Mod. §. II. c) p. 105.)
