Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

94

NYŐGÉR ANTAL.

nél fogva a test működése kifelé a lélek teljes uralma alatt áll. A Krisztus testének valóságáról szóló hitigazságot még csak a látszatra sem ingathatja meg az, hogy az alakjáról egyszer másszor rá nem ismertek, de még az sem, amit sz. Márkus egyenesen kiírt, hogy »idegen ábrázatban jelennék meg kettőnek«,1 akik husvét vasárnapján mennek vele egy Emma- usz nevű faluba.1 2

A dicsőültség állapotában levő lelki test összes műkő- dése és így a láthatóvá tevés is a lélek akarata alatt van. Ha a lélek akarja, akkor úgy működik e test, hogy lássék, ha pedig a lélek úgy akarja, hogy ne lássék, akkor viszont e test működése úgy lesz, hogy nem látható. Ha már e többet e lelki testtel a lélek meg tudja tétetni, ekkor a kevesebbet, a kisebbet bizonnyal annál inkább eszközölheti és valóban az egész test láthatósága csakugyan több mint az, hogy így, vagy amúgy lássék.

Ez tehát nem rontja le az identitást. Más kérdés az, hogy miként történt ez ábrázatváltoztatás ? Mi a hogyanja ennek »az idegen ábrázatnak«? Objectiv változásról van-e itt szó, vagy pedig subjectivről ?

Szent Tamás a Severianus gabalai püspök (f 408 körül) húsvéti beszédjét idézvén határozottan elveti azt a véle- ményt, mintha ez idegen ábrázatban a föltámadott Krisztus arculatának vonásai másultak volna el; mert a Szentlélek Isten által fogantatott Krisztus testében semmi olyan visszás, vagy rendellenes nem vala, amit a föltámadásban kellett volna kijavítgatni. Ámde, azt mondja sz. Tamás, »a föltárna- dásban a test a fényesség dicsőségét nyeri, vagyis megdicsőült leszen. Innét következőleg az ábrázat csak annyiban vál- tozik, hogy a halandóból halhatatlan lesz, vagyis ami megint nem más, mint megnyerni az ábrázat dicsőségét, s el nem veszteni az ábrázat állagát.

Azoknak a tanítványoknak azonban mégsem a dicső- séges alakban jelent meg, hanem a miként hatalmában vala

1 Márk, 16., 12.

2 Luk. 24., 13.