Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

URUNK FÖLTÁMADÁSA.

95

testét láttatni, avagy nem láttatni; épen így hatalmában volt az is, hogy az őt nézőknek szemei előtt a dicsőült, vagy a nem dicsőült, vagy épen e kettőből egybekevert alak áll- jón, vagy pedig még másképen feltűnőt lássanak benne. Egyébként igen csekély elütés is elegendő arra, hogy akárki is idegen ábrázatban megjelentnek ássék.

így tehát sz. Tamás ellentmond annak, mintha a föl- támadott Krisztus ez idegen ábrázatában objektív változás történt volna. Nem is lehet ez ; mert ha a vonásokban törté- nik a változás, vagy pedig a termet terjedelmében, ez csak úgy eshetik meg, hogyha maga a test is néminemű bizonyos gyarapodást vagy fogyatkozást szenved, már pedig az ilyen- féle testi megváltozás a dicsőült és romolhatatlan testhez hozzá nem illik.

Ha ugyanis a megdicsőült testen ily változás történnék meg, akkor ez esetek állhatnának : vagy kevesebbé lenne e dicső ült test, vagy pedig valami új állag hozzájárultával megtöbbülne, avagy a szervezetnek szerkezete (structurája) változott volna. Ámde egyik sem lehet, mert hiszen akkoron már in statu termini van a test is.

Krisztusban meg ez még kevésbbé, tehát bizonyos az, hogy az idegen ábrázat korántsem objectiv, hanem csakis subjectiv vala és épenséggel semmit sem ingatja meg az ő föltámadt testének a specifica és numerica identitásáról vallott hitigazságot.

Hogy a föltámadt Krisztusnak a két emmausi vándor szemei előtt idegen ábrázata csakugyan subjectiv vala, ezt maga az evangélista is bizonyítja, amidőn azt írja : »De az ő szemeik fogva tartatának, hogy meg ne ismernék őt«.1

Azt lehetne itt ez érdemben kérdezni, ki által történt ezek szemeinek a fogva tartása ? Szent Ágoston az ördög cselekedetének véli azt, aki is a Krisztus ellen táplált gyűlő- létében valamiféle nedvet, ködöt vagy homályt eresztett szemeikbe, hogy meg ne ismerjék az ő hatalmát összetörő Jézust.2

1 Lukács, 24., 16.

2 S. Aug. L. 6. 3. de consensu Evang. 6. 25.