Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Nyőgér Antal: Urunk feltámadása
URUNK FÖLTÁMADÁSA. 85 hatnék a dolog, mintha Krisztusnak halála nem is lett volna valóságos halál s innét következőleg épen az ő feltámadása is kétségessé válhatott volna. A halál valóságának megállapítására pedig elegendő a három napi időtartam, vagy mondjuk a harmadik napig terjedő időtartam és épen ebből az okból, mivel, ha valaki álhalott, nem lehet az, hogy ennyi idő lefolyta alatt az élet- nek valamiféle jele ne mutatkozzék. Hiszen ismeretes, hogy az orvosi tudomány is kétszer huszonnégy órát szab ki elhaltak eltakarításának határidejéül. Sz. Tamás amel- lett, hogy miért volt szükséges Krisztusnak épen a harma- dik napon feltámadnia, természetes okul ezt hozza fel : ez az időtartam szükséges volt azért, mert nekünk kötelessé- günk az Ur Jézusban egészen hinni, mivel nemcsak valósá- gos Isten, de egyszersmind valóságos ember is Ö, azaz Istenember. Ezt adja okul sz. Athanáz is, midőn Krisztus föl- támadásáról így ír: Nem előbb támadt föl Krisztus, mint csak akkor, amidőn már harmadnapos holt vala a teste, abból a célból, hogy nyilvánvalóvá tegye testének valódi holt állapotát ; 1 mivel pedig a Krisztus testének holtsá- gát csakis a miránk való tekintetből volt szükséges a halál beállta után még egy ideig fenntartani, ebből az is követ- kezik, hogy amint az e célra szükséges harmadnapnyi idő- tartam letelett, az ő istenségének követelménye következett be, amely szerint azonnal feltámadt. Sz. Tamás a természetes okon kívül a harmadik napi feltámadás mellett még egyéb más titokzatos okokat is hoz fel. Azt mondja ugyanis, hogy a hármas szám a tökéle- tesség formája és ez a hármasság minden egyéb létezőben is benne van, minthogy ebben megvan a kezdet, a közép- folytatás és a befejezés, a vég. Eszerint az emberi értelem nem is tudna Krisztus mivoltjához alkalmasabb, oda hozzáillőbb időtartamot hatá1 De Incarnatione. »Ut mortuum esse suum corpus doceret, non prius quam triduanum cadaver esset, excitavit«.
