Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

739

pontjából. Különösen a justitia commutativát megvalósító magánjogi szabályokat nem ismertették erkölcstani szem- pontból. Dicsérendő kivétel e tekintetben a nagyszorgalmú és sokoldalú Kováts Sándor cikksorozata, mely néhány év előtt a Havi Közlönyben ismertette erkölcstani tekintetből a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét s néhány más ugyanilyen irányú cikke. És kivétel továbbá az a könyv, melynek címét a jelen sorok fölé írtuk.

Hanauer Á. István, a budapesti középponti papnevelő- intézet lelkiigazgatója, segíteni akart azon a hiányon, mely irodalmunkban az érintett téren észlelhető. Nem az idevágó magyar törvényekhez írt erkölcstani kommentárt, hanem összefüggő erkölcstani előadások keretében dolgozta fel a kérdéses magyar magánjogi törvényeket. Első sorban a hittudomány-hallgatók számára írta meg könyvét, de helyesen gondolja, hogy könyvének a lelkipásztorkodó papság is hasznát fogja venni.

Szerzőnk vállalkozásának nehézségét jogászember ítél- heti meg legjobban. Mert az természetes, hogy művének megírásánál külföldi műveket csakis az erkölcstani elvi kér- désekre és a feldolgozandó kérdések mivoltára nézve hasz- nálhatott, de a magyar magánjog erkölcsi szempont alá eső szabályait neki hazai forrásokból egymagának és önállóan kellett összeállítania. Igaz bámulattal adózom egy nem- jogásznak ezért a munkájáért és munkájának sikeréért. Alaposan áttanulmányozta a maga szempontja alatt az egész magyar magánjogot és ennek elágazásait (kereskedelmi jog, váltójog, csődjog, bányajog) ; forgatta a magyar törvényeket és a jogi írók műveit s mindezek alapján sikerült neki a vonatkozó jogszabályokat legtöbbször helyesen és tömören, a jogász számára is tanulságosan előadnia.

Egy pár hibára mind a mellett figyelmeztetnünk kell, a remélhetően mihamarabb megjelenendő második kiadásban leendő kiigazítás végett. A 18., illetőleg 20. évöket betöltött kiskorúak nagykorusítására nézve szerző tévesen hivatkozik az 1874 : XXIII. t.-c. (nők nagykorusítása) 4. és 6. §-aira (a melyek nem is léteznek) ; ily szakaszok az 1877 : XX.

48*