Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Irodalmi értesítő
740 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. t.-c.-ben (gyámsági törvény) foglaltatnak. Ez nyilván- valóan tolihiba. Ugyanezt kell mondanunk a 14. évöket betöltött kiskorúak keresményéről, melyről nem az 1874 : XXIII. t.־c. 3. §-a, hanem az 1877 : XX. t.-c. 3. §-a ren- delkezik. Nem szabatos az a mondás, hogy nagykorúvá lesz a kiskorú, ha a szülő vagy a gyámhatóság beleegyezésével önálló ipart űz ; helyesen így kell mondani : az atyának, illetőleg a gyámnak gyámhatóságilag jóváhagyott bele- egyezésével. A 20. évet betöltött kiskorú pedig teljeskoruvá lesz, ha az atyai hatalmat gyakorló atya (nem pedig egysze- rűen : »a szülő«) a kiskorúnak vagyonát ennek szabad ren- delkezésére átadja, vagy beleegyezik abba, hogy ez önálló háztartást alapítson. A kiskorúság meghosszabbítása esetén nem gondnokság alá helyezés (19. 1.) következik be, hanem az atyai hatalom, illetőleg a gyámság tovább fentartatik. A gondnokság alá helyezettek nem mind korlátoltan cselekvőképesek (19. 1.) ; van köztük cselekvőképtelen (elmebeteg vagy magát jelekkel megértetni nem tudó siketnéma) és viszont korlátlan cselekvő- képességű is (szabadságvesztési büntetés alatt álló vagy távol- levő). A korlátolt cselekvőképességüek jogügyleteihez nem egyszerűen szülői beleegyezés kell (19. 1.), hanem a törvényes képviselőnek (atya, gyám, gondnok) beleegyezése s némely esetekben ezenfelül még a gyámhatóság jóváhagyása is. A »jogi személy« kifejezést szerzőnk más értelemben használja, mint a jogászok. Nála a »jogi személy« (midőn természeti személyt ért alatta) azt akarja jelenteni : »a sze- mély jogi értelemben«. A szerző által az erkölcstudományi írók kifejezésmódja szerint »erkölcsi személyek« nevével jelölt jogi személyekre nézve nem csupán a fictio-elmélet és a jogi pozitivizmus álláspontja létezik (20. 1.), hanem egyéb elméletek is vannak. A kereskedelmi társaságok közül alapszabályaik (22. 1.) csak a részvénytársaságoknak és a szövetkezeteknek van- nak. Nem kielégítő a növedék (accessio) meghatározása (26. 1.). A nemjogászok szokása szerint szerzőnk is sokszor »tárgy«-at mond (jogtárgy) »dolog« helyett.