Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

70

NYŐaÉR ANTAL.

akkori megromlott közszellemben, a közerkölcsiség általános hanyatlásának amaz idejében.

Az Űr Jézus magát a megígért Messiásnak, valóságos Istenembernek nyilvánította ki, aki istensége szerint egy- lényegű az Atyával, és követelte, hogy teljesen hajoljanak meg tanítása előtt, mert különben az örök kárhozat vár rájuk, követelte, hogy isteni küldetését ismerjék el épen úgy, amint valóságos isteni mivoltát.

Ez a képmutató, kapzsi, uralkodni akaró farizeusoknak sehogy sem tetszett, valamint a rationálista büszke saddu- ceusoknak sem. Halálosan gyűlölték Jézust és bőszülten üldözték, de hogy magukat a Jézushoz ragaszkodó nép előtt igazolni látszassanak, mert féltették a nekik hasznot- hajtó és magasztalást szerző popularitást, ez okból kétségbe vonhatatlan égi jelt követeltek az Ür Jézustól, az ő messiás- ságának és istenségének bizonyítása céljából.

Ezt a követelésüket részint Jeruzsálemben a húsvéti ünnepekre összegyűlt nagy néptömeg előtt teszik, részint Kafarnaumban szintén a nyilvánosság előtt, az összegyűlt nép hallatára. Jeruzsálemben Krisztusnak közvetlenül s ama szavaira állnak elő e jelkövetelésökkel, amikor »Atyám házának« nevezi a zsidók szent beth-Jáhvéját; 1 Kafar- naumban pedig azután a kijelentése után támadtak Krisz- tusra az írástudók és fárizeusok, amikor a szombaton gabona- kalászokat tépő tanítványait védvén, a szombat megszegé- sének vádja ellenében így szállott : »Az emberfia a szom- batnak is ura.«1 2

Jól megértették a zsidók e kifejezés tartalmát, hiszen a törvény rendelete értelmében folyton ismételniök kellett Jahvénak a Szinahegyről hangoztatott e parancsát : ףדילא iiVvb םיויד 'עיבשה תבש —vejóm hássebíx sabbath Lajhóvá Élóhéká — és a hetedik nap sabbath Jáhvénak Istenednek.

E kifejezésekkel Jézus Jeruzsálemben és Kafarnaum- bán magát teljes értelemben Istennek nyilvánította, amely1 Kir. III. 7., 12.

2 Exod. 20., 10.