Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
A budapesti tudományegyetem hittudományi karának új tanrendje
VEGYESEK. 709 minden részének alapos tárgyalására és elsajátítására sem a most rendelkezésre álló négy év nem elegendő, sem az alkalmazásban levő tárgyalási mód nem kielégítő. A legújabb kor az egyes hittudományi szakokban új tételeknek adott létet, új szempontokat vetett föl, új nehézségekkel és tárna- dásokkal áll elő, sőt új tudományágak felkarolását is szűk- ségessé teszi. Részszerint a hittanhallgatóknak alapos bői- cselettudományi kiképeztetésben kell részesülniök, hogy a keresztény világnézetet szilárdan megalapozni s a tőle eltérő divatos világnézetekkel szemben megvédeni képesek legye- nek. A keresztény vallás isteni eredetének bebizonyítása s megvédése a támadásokkal szemben szintén sok, nagy tanulmányt igénylő mozzanatban bővelkedik. A hit egyes cikkelyeinek átértése s főkép a mai művelt ember igényeihez mért kifejtése s a kifogások ellen való tisztázása igen nagy tanulmányt kíván. A papnak korunkban a társadalomtudo- mány elméleti és gyakorlati részét nem akárhogyan, hanem alaposan kell ismernie. Már pedig az így megbővült anyagot négy év alatt elvégezni nem lehet ; ha be is szoríthatnák a szükséges tárgyakat négy év keretébe, alaposan kidől- gozni és elsajátítani azonban semmikép sem lehetne. Ez az oka, hogy mind általánosabbá lett az a vélekedés, hogy az eddigi 4 évet legalább eggyel meg kell toldani. Támogatta ezt a felfogást az a tény is, hogy a hittudományi tanfolyam már eddig is sok helyütt többre terjed 4 évnél, így’־ pl. a római német-magyar papnevelő növendékei 3 évig hall- gatnak bölcselettudományt s 4-en át hittudományt ; a Jézus- társaság innsbrucki intézetének növendékei öt éven át végzik el a bölcselet- és a hittudományt. Továbbá arról is kellett gondoskodni, hogy a hit- tudományhallgatók a tudományos tárgyalás és kutatás mód- ját is megtanulják s ily kép tudományos és irodalmi munkál- kodásra elkészüljenek. E cél elérésére feltétlenül szüksé- gesek a kidolgozási gyakorlatok és a külön előadások intéz- ményei. Az előbbi szeminarisztikus gyakorlatok, az utóbbi speciál-kollégiumok név alatt minden egyetemi karon, a katholikus és nem-katholikus hittudományi karokon is,
