Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

64

NTŐGÉR ANTAL.

őtet a fölbuzgó forrásba.1 íme a szánalom, a commiseratio mívelteti vele e csudáját is.

A hegyről, tanítása végeztével, lejővén »jőve hozzá egy poklos ember, esedezvén neki és térdre borulván előtte, mondá neki : »Ha akarod, megtisztíthatsz engem.« Jézus megszáná őt, könyörüle rajta és meggyógyítá őt«.1 2

A kafarnaumi százados szolgáját meggyógyítja Jézus, mert a jólelkü pogány embernek alázatos könyörgése, a zsidó község véneinek esedezése megindítja vala őtet és megszánván a haldokló szolgát, csudát mível rajta.3

Ugyanekkor Péter napát gyógyítá meg,4 akiért könyö- rögnek neki 5 és látá a beteg szánalmas állapotát, meg a ház gondozásának siralmas voltát, épen az asszony beteg- sége miatt.

• Betszaida pusztájában hozzágyűlt sokaságnak betegeit csudásan meggyógyítá Jézus, mert látá a nagy sokaságot és megszáná őket«.6

Ugyané szánalom indította őket csudatételre, amikor a pusztában négyezer embert hét kenyérrel és néhány halacs- kával kielégített. »Szánom e népet, — így szólt Jézus — mert már harmadnapja, hogy állhatatosan velem vannak és nincs mit enniök és nem akarom étien elbocsájtani őket, hogy el ne fogyatkozzanak az úton.«7 E szövegnél Cornélius a Lapide, a szánom szót magyarázván, hogy ennek értelme világosabb legyen, a zsidó nyelvhez folyamodik és azt írja : ez a Krisztus idötte beszélt idióma szerint akként hangza- nék : הדכ ינא — merachem áni — vagy '?ודיכ הי; — nik- meru rachmaj —■ ami ezt teszi : az egész bensőmben megrendült vagyok. Tehát mielőtt csudáját művelné az Ür Jézus, előbb ki is fejezi érzelmét a nép állapota iránt s ezzel

1 Ján. 5., 29.

2 Márk. 127 ,.23 ״.

3 Mát. 8., 5—13. Luk. 7., 1—10.

4 Mát. 8., 14., 15.

5 Luk. 4., 38.

6 Máté, 14., 14.

7 Máté, 15., 32. Máté, 15., 21—28. Márk, 7., 24—30.