Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Kmoskó Mihály: A nesibini hittudományi főiskola virágzási kora adiabenei Henana idejében

608

I)R. KMOSKÓ MIHÁLY

amint az a 605-ben Gergely katholikos elnökletein alatt tartott nesztoriánus zsinat határozataiból kiviláglik. Igaz ugyan, hogy a zsinat aktái egy árva szóval sem említik H'naná-t, de nyilván az általa inaugurált theologiai újítások ellen nyilatkoznak, mikor a niceai hitvallás hangoztatása mellett a nesztoriánus christologiát (egy ττρόσωπον, két, kölcsönös tulajdonságait megtartó személy) előírják és elve- tőit anathematizálják, azután pedig Theodoros személyéről és műveiről a legnagyobb dicséretekkel emlékezve meg, kijelentik, hogy »senki fiának sem áll módjában e dicső és isteni férfiú iratait cserben hagyni, anélkül, hogy el nem tévelyedne a tudatlanság sötétségének éjszakájában, azt sem tudva, hol, mihez fogjon, mit végezzen«.1

Hogy Henáná antinomista lett volna, abban az érte- lemben, a mint az Bábáj szemére veti, az egyszerűen hihe- tetlen. Hiszen ő volt az, aki a nesibini iskola disciplináját helyreállította és tudományos színvonalát, tekintélyét annyira felemelte, hogy alatta érte el az iskola virágzása tetőpontját. Amr, nesztoriánus egyháztörténész szerint alatta az iskola növendékeinek száma meghaladta a nyolcszázat.2 Hogy volna ilyesmi lehetséges egy antinomista libertinus vezetése alatt álló intézetben? Igaz ugyan,hogy az origenista άποχητάβτασις- tan nagyon könnyen vezethet teljes erkölcsi züllésre, de H'nánára ilyesmit ráfogni nem lehet. Valószínű, hogy Bábáj az origenismus esetleges erkölcsi következményeit egyszerűen ráfogta Henána híveire, anélkül, hogy vádaskodásának alapos voltáról meggyőződést szerzett volna.

De kérdés, hogy került az alexandriai eredetű origenismus a mezopotámiai nesztoriánusok közé ? Nehéz kérdés ez, melyre feleletet adni igen bajos. Voltak-e origenisták a nesz- toriánusok között Henáná előtt, nem tudjuk ; egyáltalában а VI. századbeli nesztoriánus theologiai irodalom még mindig oly kevéssé ismeretes, hogy Henaná tévelyeinek előzményei- ről semmi biztosat nem állíthatunk.

1 Synodicon Orientale, ed. Chabot, p. 210 = 475.

2 Maris de Patriarchis Nestorianorum commentaria, ed. Gis- mondi, Romae, 1899. p. 54 = 48.