Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Kmoskó Mihály: A nesibini hittudományi főiskola virágzási kora adiabenei Henana idejében

A NESIBIN1 HITTUDOMÁNYI ISKOLA

591

rainak volt szabad szerény díjazás ellenében legfölebb három növendéknek magánórákat adni.1

Látszik, hogy a statútumok szerzői nagyon jól ismerték embereiket és tudták, hogy az orientális népeket jellemző kapzsiság a legelső alkalommal oly erős kísértésbe vitte volna a tanár urakat, melynek ellenállni a legtöbb alig tudott volna.

De már talán túlsókat időztünk a tanároknál ; lássuk most a nesíbíni iskola diákjait.

Mondanom sem kell, hogy a nesibíni iskola diákjai nem voltak 17—23 éves fiatalok, mint egyetemeink hallgatói.. Azok bizony nagyon vegyes publikum lehettek. Papok és laikusok, szegények és gazdagok, öreg bácsik és fiatal suhan- cok együtt szorongtak az iskola padjain. E körülmény termé- szetesen ugyancsak mozgalmassá tette az iskola életét és egyúttal nagyon megnehezítette a fegyelem fenntartását. Innen magyarázható az a drákói szigor, mely a statútumok disciplináris rendelkezéseiben megnyilatkozik.

A tanulók felvétele a majordomus és a tanács indítvá- nyára történt.2 A belépőknek ünnepélyes esküvel kellett meg- fogadniok az iskola szabályainak és a coelibátusnak betar- tását.3 Házas ember nem lehetett az iskola növendékévé, még pedig azért nem, mert az iskola szabályai alól kivételt senki sem képezhetett ; már pedig a növendékek, bár szer- zetesi fogadalmakat nem tettek, bizonyos vita communis־t folytattak, melyre házas ember kötelezhető nem volt.

Ez a bizonyos vita communis erősen hasonlít hazai szemináriumaink múzeumrendszeréhez. Az iskola nővén- dékei ugyanis mind bennlakók voltak és 8—10-ként egy-egy cellába (kelliéta) voltak beosztva, mely hálószobául és ebédlőül szolgált. A cellák fölött idősebbb növendékek rís&j kelljáéta mondjuk ductorok, felügyeltek, akik egyszersmind felelősek voltak a cellák rendjéért.4 Egymagában, vagy kettesével egy

1 12.* §.

2 7. §.

3 3. §.

1 5.* §.

/