Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Kmoskó Mihály: A nesibini hittudományi főiskola virágzási kora adiabenei Henana idejében

592

DK. KMOSKÓ MIHÁLY

cellában senkinek sem. volt szabad laknia1 semmiféle elképzel- hető ürügy alapján, még akkor sem, ha valaki tökéletesség után törekedve azt hozta volna fel okul, hogy csendben akar elmélkedő életet élni. Az ilyennek a regulák azt a tanácsot adják : legyen eremitává, de ne kívánja, hogy az ő kedvéért az intézet fegyelmi szabályait lazítsák.1 2

Egyébként a növendékek vajmi kevés időt töltöttek múzeumaikban. Este korán feküdtek le, kakasszóra keltek fel és idejük többi részét a tanulószobákban töltötték, ahol két csoportba voltak beosztva : a papok hátul, a laikusok elül helyezkedtek el.3

A keleti szívesen hódol a dolce far niente örömeinek. Az intézet szabályai ezzel a valószínű eshetőséggel ugyancsak számolnak, mikor a hanyag tanulókat ismételt megintés után kicsapással fenyegetik.

De a keletinek vannak egyéb hibái is. Az egyik az, hogy rémítően kapzsi és ha e szenvedély előveszi, csúnya dolgokra képes. Nevezetesen olyan körülmények között, mint a minők a nesibíni iskolában, uralkodtak, ahol tehetős és teljesen vagyontalan diákok éltek egy födél alatt, nagyon hamar megeshetett, hogy a vagyonosak egész hitelintézetet ren- dezhettek be szegény társaik kifosztására. Az intézet sza- bályai ennek is elejét veszik. Egyrészt azzal, hogy a szegény növendékek eltartására országos gyűjtést rendeztetnek a majordomus által,4 másrészt pedig az uzsoráskodást eltiltják és a kölcsönbe adott pénzösszeg után egy évre 1% kamatot (hekatista ht>'á) engednek meg.5

A nesibíni ifjúság kalmár szellemét egyébként más jelek is tanúsítják. A statútumok pl. szigorúan megtiltják, hogy a tanulók a szorgalmi idő alatt iparral, kereskedelemmel vagy egyéb üzletágakkal foglalkozzanak; kivételt képezett a szünidő, mely augusztustól októberig tartott ; e három

1 10. §.

2 4.* §.

3 9. §.

4 3.* 14.* §§.

5 6. §.