Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Kmoskó Mihály: A nesibini hittudományi főiskola virágzási kora adiabenei Henana idejében

580

I)R. KMOSKÓ MIHÁLY

logiai szempontból értékesíteni próbálják és ezzel oly hit- bölcseleti rendszert teremtenek, mely ha a scholáét mélység és tartalom dolgában nem is közelíti meg, a maga nemében korszakalkotó volt, mert a bölcseletet abba az irányba terelte, amelyben fejlődve több évszázad múlva, kedvezőbb körülmények között, a katholicizmus termékenyítő hatása és a nyugati népek géniusza révén egységes, harmonikus és impozáns tanná lön.

Jelen felolvasásom célja a tisztelt társulat tagjait a régi Kelet első és legnagyobb theologiai főiskolájának, a neszto- riánusok nesibini egyetemének szervezetével és tudományos életével megismertetni. Ha már előlegesen megemlítem, hogy ennek az iskolának а VI. század vége felé 800-nál több hall- gatója volt és az iskola biblikus kompendiuma Byzancon át Párisig tudott magának utat törni, azt hiszem eléggé igazol- tam témám megválasztását, mely csak egy szerény adalék akar lenni a keresztény Kelet hitbölcseletének történetéhez.

Lássuk mindenekelőtt azokat az eseményeket, melyek a nesibini iskola alapítását eredményezték.

Előre kell bocsátanom, hogy ennek a theologiai főiskolá- nak alapítása szoros összefüggésben van az ú. n. edessai perzsa iskolának sorsával, mely az előbbit vagy száz évvel megelőzte és bezárása után az utóbbi alapítására vezetett.1 Ezt a bizonyos »perzsa iskolát« a hagyomány szerint sz. Ephrem alapította, ki, midőn Jovinianus császár 363-ban

teles buzgó tanulmányozója és értelmezője. А VIII. század elején edessai Ja‘ kú! műveli buzgón a peripatetikus bölcseletet, melynek tanulmányozása az abbasida kalifák korában Bagdad városának lesz egyik tudományos nevezetessége. Itt él Honéin udvari orvos, Hypocrates és Galienus buzgó tanulmányozója, ki а IX. században részben szyrből, részben görögből arabra fordítja a Stagirita iratait és ezzel a peripatetikus bölcseletet az arabul beszélő népeknek köz- vetíti, akik révén Aristoteles philosophiája a Földközi-tenger mentén elterülő muszlim birodalmakban mindenfelé elterjed s a magasabb műveltség egyik nélkülözhetetlen feltételévé válik. L. Rubens Duval, La littérature syriaque, Paris, 1900. 258. s köv. 11.

1 Ehhez v. ö. Rubens Duval, Histoire d’ Édesse, Paris, 1892. 145. s köv. 11.