Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Trikál József: Az akarat jelentősége sz. Ágoston gondolkozásában

574

DR. TRIKÁL JÓZSEF.

de ez az ismeret nem képesítette cselekvésre, erőtlen maradt.1

De ha az akarat minősíti a világnézetet, irányítja gon- dolkodásunkat, erkölcsi értéket ad cselekedeteinknek, szóval ha igazán pondus és copulatrix az akarat, kérdés, mily utat követ Isten az ember megtérítésében ? Az értelemre, vagy az akaratra hat ? Azt már említettem, hogy az embernek a bánatban kell a régi akarattal szakítania, a lelkiismeret- ben kell önmagával meghasonlania. Kétségbe kell esnie önmaga fölött, hogy azután a jó felé induljon.

Isten is a lelkiismerethez fordul. Stimulis internis agitabas me, ut impatiens essem.1 2 Ita rodebar intus et con- fundebar pudore horribili vehementer.3 S mikor a lélek visszahat erre az indításra és évődik, kesereg önmaga fölött, érezni kezdi Isten részéről az inspiratio dilectionis, vagy az inspiratio bonae voluntatis leheletét.4

Sz. Ágoston bizonyos benső örömmel tapasztalta magán a régi akaratnak átvedlését, az akarat kettősségének megszűnését. Örömmel vallotta meg, hogy új akaratát Isten öntötte belé ! Et hoc erat totum : nolle, quod volebam, et velle, quod volebas. S csak mikor a bűnös akarat meg- tört s szenvedélyeinek bilincseiből kiszabadult, érezte, hogy van szabad akarata. Rendkívül fontosnak tartom bölcselőnk akaratszabadsága tanának megértésére a következő szava- kát : De quo imo altoque secreto evocatum est in momento liberum arbitrium meum, quo subderem cervicem leni iugo tuo. A bűn rabságában nem érezte a liberum arbitriumot, rokkant, gyámoltalan volt ; Isten ereje, lehellete állította őt újból talpra. S most már egész élete átalakult. Plena volun- tas vacandi et videndi, quoniam tu es dominus, oborta mihi est atque firmata.5 Isten azonban az emberi szívbe, lélekbe

1 Confess. VIII. 10., 11.

2 и. о. VII. 12.

3 U. о. VIII. 18.

4 De corrept. et gratia 3.

5 Confess. IX. 4. ; De gratia Christi et pecc. őrig. 25. ; Ctra. Jul. 2., 157. ; és 4., 8. operari deum in hominum mentibus voluntatem.