Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Trikál József: Az akarat jelentősége sz. Ágoston gondolkozásában
AZ AKARAT JELENTŐSÉGE SZ. ÁGOSTON GONDOLKODÁSÁBAN. 575 nem azért nyúl be, hogy az akaratot lerontsa, hanem hogy megtisztítsa, egészségessé, szabaddá tegye. Isten az ember természetfölötti nevelője, aki főleg az akaratra hat, mert az akaratból származik minden bűn ! A jóakarat első gyümölcse a hit. A hit Ágostonnál az értelemnek és az akaratnak műve. Tehát nem pusztán az értelemé, mint Hauréau 1 róla gondolja, de nem is csak az akaraté, mint a modern protestánsok vallják. A bűnös akarat igen akadálya a hitnek, sőt a bűn ki is öli a hitet. De ha az akarat felszabadul, a hit iránt is érzékennyé válik. Deinde paulatim persuasisti mihi domine manu mitissima et misericordissima pertractans et componens cor meum.1 2 Az inspiratio bonae voluntatisra kinyílnak a hitnek szemei, s örömmel fogadja el a természetfölötti tekintélyt. S meg- térésének zálogául vallja magáról, liogj7 ő már stans in regula fidei.3 A jó kereszténynek jellemvonása pedig az obedientia credendi.4 5 Mert amint az akarat gátolja vagy előmozdítja a hitet, viszont a hit is nemesíti az akaratot.6 Sz. Ágoston meg van arról győződve, hogy a hit a tudásnak is a sziklatalaja. A tudomány számára alapot a hit magas szempontjai nyújtanak. Deus veritas, Isten igazság, szavai feltétlen bizonyosak, míg az emberi tudás tele van alanyisággal s következőleg kétellyel. A megtisztult akarat távolabbi eredménye tehát az igazságnak megtalálása. Sz. Ágoston megkockáztatja azt a nézetet is, hogy azok a tudósok, akik az igaz hit nélkül egyes igazságokat meg- sejtettek, természetfölötti segélyben részesültek. Divinae voces, dei eloquium 6 vezette őket. A teljes és tökéletes igazságot, tehát egységes világnézetet is csak az isteni tekin- tély útján nyerünk, amely a Szentírásban nyilatkoztatja ki magát. Sz. Ágoston egész felfogásának az a tengelye, 1 Histoire de la philosophie scolastique. Paris 1880., II. 2. p. 19. 2 Conff. VI. 7. 3 U. o. VIII. 30. 4 In ev. Joh. tr. 29. 6. 5 De perfec. inst. hóm. 41. 6 De civit. Dei. XVIII. 41., 3.
