Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Trikál József: Az akarat jelentősége sz. Ágoston gondolkozásában
572 DR. TRIKÁL JÓZSEF. nak mondja. Az akarat kapcsoló erő, copulatrix is, vagyis az értelemnek és az emlékezetnek adatait ítéletekké fűzi össze. Maga az akarat a szellemi életben se nem parens, szülő, se nem proles, gyermek, a gondolatokat az értelem és emlékezet nyújtják, de azért mégis fontos szerepe van, mert az értelmet a külvilággal, az emlékezetet a belvilággal az akarat kapcsolja össze.1 Mi történik tehát, ha ez a kapcsoló erő beteg, tehe- tetlen ? Minősíti-e a gondolkodást ? Hoz-e létre változást ismereteinkben, nézeteinkben ? Sz. Ágoston igennel felel. A Vallomások nyolcadik könyve árulja el, hogy mily beteg volt bölcselőnknek tudományszomjas lelke, mikor akarata lomha, petyhüdt volt. Az akarat betegsége, ítéleteink, fel- fogásunk keletkezésére is hatással van. Ha az akarat beteg, az ismeret is halott, tehetetlen, nem érzi az ember benne a személyiségének megnyilvánulá- sát. Mint a futó felhők, illannak tova a torlódó nézetek szellemi életünk egén, de hiányzik bennük a súly, az akarat- nak az az erélye, amely az ismeretet meggyőződéssé és tett- erővé változtatja. Minden gondolatomnak csak akkor van ereje, egyénisége, ha erőteljes akarattal tartom birtokom- bán. Akkor van felelőssége, ha kimondom : ez az én néze- tem, ezt én akarom ! De a beteg, ingatag akarat kerüli ezt a lépést, kerüli az eszmével való belső kapcsolatot. Nem copulatrix. Érezte ezt sz. Ágoston is. Volt idő, mikor kételkedett és nem akart ; később nem kételkedett és mégsem karolta át az igazságot, mert hiányzott a velle fortiter et integre ; végül látta az igazságot s akarta is azt. A közbeeső állapot volt a legbetegesebb, mikor már nem voltak »kibeszélései,« s mégis maradt a régi. De ennek összes nyomorúságát, lelki kínját átérezte és átértette, hogy a beteg akarat az igazság követésének, átkarolásának legnagyobb átka.1 2 Ha a lélek unszolására az ismeret tettet akar kiváltani, mivel nincsen 1 De Trinit. XI. c. 10., 18. 2 Confess. X. 20.
