Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 535 kevés feljegyzés maradt ránk, főkép az Oltáriszentségről; ha már most Irenaeusnál egyszerre egészen nyílt áldozati jellegben találkozunk az Oltáriszentséggel s Irenaeus ezt az áldozati jelleget nem mint a saját találmányát, nem is mint újabbkeletű felfogást, hanem mint általánosan elismert, Krisztustól s az apostoloktól reánk hagyott tant ismerteti. Irenaeust nem tarthatjuk többé pusztán a saját kora tanú- jának, hanem tanúsága az első két évszázad hitére is vilá- gosságot derít. Wieland azonban ok nélkül vonja kétségbe az első két század hitét a miseáldozatban ; a sokat hánytor- gatott hallgatás egyáltalán nem alapul valóságon. Dorsch kimutatja, hogy már a Didaché, Kelemen levele, Jusztin és Ignác beszélnek az Oltáriszentség áldozati jellegéről; az Oltáriszentségre vonatkoztatják az áldozati istentisztelet közismert és félreérthetetlen műkifejezéseit: προσψοραί, δώρα της επισκοπής, χρυσία υμών, Οναίια προςφερόμεναι stb. ; az Oltáriszentségben látják azt az áldozatot, melyet Malakiás az ótéstamentumi áldozatok szemmeltartásával megjövendölt ; s ami legfontosabb, soha semmi jellel nem mutatják, hogy az áldozat fogalmát más értelemben veszik, mint azt a köz- felfogás és köznyelvhasználat évezredeken át értette. Ezen az utolsó ponton van a főnyomaték ; Wieland ugyanis maga is ismeri a kérdéses helyeket, csak azt nem akarja meg- engedni, hogy az első századok íróinál az áldozatot a szó szoros, mint ő mondja, iskolás értelmében kell érteni. Az áldozat fogalmának merő átvitt értelemben való magyarázatában Wieland főleg Jusztin vértanú egy szavára építi felfogását, ki Tryphont egy helyen így szólaltatja meg : »Hogy ima és hálaadás, melyet méltó módon végzünk, az egyetlen tökéletes és Istennek tetsző áldozat, én is elisme- rém . . . ; mert a keresztények is csak ezt ismerik és ünne- peiken is gyakorolják étellel és itallal egyetemben, mely־ alkalommal megemlékeznek a szenvedésről is, melyet értük az Isten Fia elviselt.« Wieland ebből a mondatból azt követ- kezteti, hogy Jusztin szerint a keresztények egyesegyedül az imát és hálaadást tekintették áldozatnak s nem az Oltári- szentségem, hanem az Oltáriszentség vételekor mondott