Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

529

arról ír, amit maga is olvasott«, maga Gennadius cáfolja meg Cat. vir. inl. c. 86 : Sunt vero et alia eius scripta, quae, quia necdum legi, nominare nolui. — Vájjon Zubriczky vagy Révay értette-e jól Gennadiust, eldöntése nem okoz nehézséget.

Rendkívül lekötelezett volna bennünket Révay, ha a kéziratok ismertetése után a 9—17. lapon adott lectio varian- sok helyett közli Commodianus mindkét művét egész terje- delmükben szakavatott jegyzetekkel. A felillesztendő foltokat kapjuk ; de a hibás ruhát nem látjuk.

Túlmerész állítás mindenki előtt, amit Révay a kérész- ténység III. századáról mond (69. 1.) : »rámutattam már arra is, hogy ez a forrongó, phantasticus vallási nézetekkel és izzó képzelődésekkel telített kor nem lehet más, mint а III. kér. század«. Egyháztörténeti túlzás, mely alapot nélkülöz. A dogma fogalmát bizonyára nem ismeri, mert csak így beszélhet valótlant a chiliasmus tanáról (106. 1.

3. j.) : »Hogy mégsem lett dogmává, ennek oka az egyház kedvezőre fordult politikai helyzetében van . . . .« Mintha a politika hozná létre a dogmákat. A nyugati egyházatyák közé sorozza Tertulliánt, Victorianust és Lactantiust és szól massiv chiliasmusról (106—107. 11.). Nagyon furcsán hangzik e kijelentése : »S bár ez a szigorú modalismus (a patripas- sianismus) а III. sz. vége felé már a nyugati egyházban hiva- talosan elvettetett, mégis megmaradtak bizonyos lappangó nyomai, különösen a nem hivatalos theologiában.« (108. 1.) Ugyanitt megvádolja a pápákat, hogy a monarchianismus hívei voltak. Csupa történeti valótlanság.

Nem csodálkozunk azonban Révay erős tévedésein, mert theologiai és egyháztörténeti ítéleteit protestáns írók theoriáin építi fel, akiket teljes meggyőződéssel követ, legyen az Harnack vagy Baur. Az ethikai martyrságot (98. 1.), bármily fenséges lehet, a kereszténységben nem találjuk.

Révaynak önálló és legfontosabb következtetése (99. 1.), hogy »Commodianus művei 280. és 297. közt keletkeztek«, nagyon szépen alakul ki. A költemények tárgyát, időrendjét,

Hittudományi Folyóirat. 1909.

35