Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

530

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

szerkezetét és a bennük található euhemerismust s mysti- cismust nagy gyakorlottsággal fejtegeti.

Ha az említett tévedésekre vigyázunk, sok haszonnal olvashatjuk Révay nagy szorgalommal megírt philologiai tanulmányát.

Budapest. Dr. Lukcsics József.

C. Willems: Philosophia moralis. Trier, 1908. 584 old.

A katholikus erkölcsbölcselet tárgyát és alapelveit Cath- reinnak »Moralphilosophie« c. nálunk igen elterjedt müvéből, vagy a Meyer-féle »Institutiones iuris naturalis« c. hatalmas munkából jól ismeri a t. olvasó közönség. Mikor tehát Wil- lems tollából új rendszeres erkölcsbölcseleti munka jelenik meg, az a kérdés merül fel, mennyiben új ez a mű, mi külön- bözteti meg azt az eddigiektől és mennyiben fejleszti az tovább a katholikus erkölcsbölcseletet.

Erre a kérdésre akarunk néhány szóval megfelelni a jelen recenzióban.

Willems kezdettől fogva főleg a spekulatív bölcselettel foglalkozott és e téren több jeles munkával tette nevét ismeretessé. Tanulmányai azonban természetszerűleg a gya- korlati bölcselethez vezették el őt, mely a spekulatív filo- zofiának gyümölcse és betetőzése. Jelen munkájával —- így írja ő maga az előszóban — mintegy az élet próbájának akarta alávetni a keresztény bölcselet elveit, melyeket egyéb munkáiban fejtegetett, mert — úgymond — az erkölcs- tanból legjobban megismerhetjük a bölcselet helyes vagy helytelen, jó vagy rossz voltát, amint a fának is a gyümölcs a legbiztosabb kritériuma. Az a szempont is indította a szerzőt szóbanforgó művének megírására, hogy manapság a gondol- kozó fők érdeklődése különös mértékben fordul az erkölcsi problémák felé, mert egyesek a metafizikától, mint lehe- tetlen tudománytól, teljesen elfordultak, mások pedig az erkölcsi alapelvekre próbálják felépíteni új világnézeteiket. Azért a keresztény bölcselőknek is különös figyelmet kell szentelniök az etikának, hacsak nem akarjuk, hogy annak teljes, államfentartó, a társadalomra nézve áldásos elveit