Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Paluscsák Pál O. P.: A hit titkai és az emberi elme

48

I'ALUSCSÁK PÁL.

hetünk, ha rövidesen szemügyre vesszük, miként magya- rázza meg sz. Tamás hitünknek fő titkait.

A mi szent hitünk legmélységesebb titkát a Szent három- ságot illeti, azt tanítja, hogy mi a három személyt egy Isten- ben természetes ismeretünkkel semmiképen sem ismerhet- jük fel, mert a teremtmények, amelyekből mi Istenről fogai- mainkat alkotjuk, nem vezethetnek a személyek mint ilye- nek ismeretére.1 Hogy pl. Istenben származás van, azt ésszel bebizonyítani lehetetlen, a hit szavára fogadjuk el.2 Hogy Istenben tárgyi, valóságos viszonyok vannak, azt csak a kinyilatkoztatás mondja nekünk, mi azt itt a földön nem is érthetjük meg.3 Általában az egész Szentháromság előttünk titok, elménk nem éri azt fel, így annak a tárgyalásánál nem a teljes megértésre és belátásra kell törekednünk, hanem csak arra, hogy a titokról helyes felfogásunk legyen és annak lehetőségét beigazoljuk.4 Ezen utat választja sz. Tamás.

sputatio est magistralis in scholis ... ad instruendum auditores ut inducantur ad intellectum veritatis ... et tunc oportet rationibus inniti investegantibus veritatis radicem et facientibus scire quo- modo sit verum quod dicitur : alioquin si nudis auctoritatibus magister quaestionem determinet, certificabitur quidem auditor quod ita est, sed nihil scientiae vel intellectes aquiriset sed vacuus abscedit Quodl IV. а. XVIII. A positiv theologia tehát nem elegéndő !

1 S. Th. I. q. XXXII. а. I.

2 In I. Sent. dist. IV. q. I. а. I.

3 De pot. q. VIII. а. I.

4 Dicendum quod pluralitas personarum in divinis est de his quae fidei subjacent et naturali ratione humana nec investigari nec sufficienter intelligi potest... de pot. q. IX. а, V. Igen érdekes sz. Tamásnál, hogy a Summában teljesen kihagyja az olyan bizo- nyitásokat, amelyekkel a többi scholasticusok a Szentháromság lehetőségét meg akarják világítani. A sententiákhoz írt magyaráza- tában még az isteni jóság, az isteni tökéletes boldogság és szeretet fogalmaiból vezeti le a három személyt. (In I. Sent. dist. II. q. I. a. IV. In Sent. ad Hannib. lib. I. dist. II. q. II. а. I.) A Fiú származását pedig az isteni természetből, mint a legtökéletesebb jóból, amely közlékeny, igyekezik megfoghatóvá tenni. (In I. Sent. dist. IV. q. I. а. I.) Az ilyen érvek természetesen nem szigorúan vett bizonyítá- sok, hanem csak arra valók, hogy a Szentháromság titkát, amelyet hiszünk, valamiképen megvilágítsák. In. I. Sent. dist. III. q. I. a. 4.