Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
436 DR. NOTTER ANTAL. sunt monasterium) cum corpore et anima ipso ingressu ad monasterium dedicare se suasque substantias et si quidem discesserint, manere etiam sic eorum substantias in monasterium eo quod domini harum ulterius non existunt.«1 Nevezetes e tekintetben a »Si qua mulier« authentika is. »Si qua mulier aut vir monasticam elegerit vitam et intraverit monasterium, filiis non extantibus monasterio quod ingreditur res eius competere iubemus. Si vero talis persona filios habeat et non antequam intret monasterium de suis rebus fecerit dispo- sitionem et legitimam partem filiis deputaverit : etiam sic liceat ei, postquam monasterium ingreditur, suam faculta- tem in proprios dividere filios : ita tamen, ut nulli filiorum suorum minuat legitimam partem ; quam vero non dederit filiis partem, monasterio competat. Si vero omnem substan- tiam inter filios dividere voluerit, propria sua persona filiis connumerata unam sibi partem omnibus modis retineat quae debeat iuri monasterii competere.«1 2 Ez a novella a szerzetbe lépő szülőnek jogot ad, hogy vagyonát gyermekei közt szétossza, ha pedig ez nem történt volna, a szerzetbe- lépés után is megmarad a szülőnek az a joga, tehát vagyona fölött mint szerzetes is rendelkezhetik gyermekei javára akkép, hogy legalább is köteles részüket juttatja nekik ; de juttathat nekik többet is, azonban a maga számára minden- esetre legalább egy gyermekrészt kell megtartania, amely a kolostoré lesz. Csak ezen felosztás megtörténte után lehet szó arról, hogy a szerzetes vagyontalan. A Justinian-féle Novellák mutatják, hogy a szerzetes- ségben már megvolt a törekvés, hogy a szerzetes teljesen vagyontalan legyen. Mikor tudniillik a szerzetesség a Keleten megszilárdult és vezetői már szerzetesi hagyományokra tekinthettek vissza, s mikor a monostor jogalanyiságának a tudata is megerősö- dött, honosodott meg az a követelés, hogy a szerzetesnek 1 Nov. 76. praef. 2 Nov. 123. cap. 38. — Átvéve Decretum Gratiani сап. 9., С, XIX., qu. 3.
