Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma

A SZERZETESI SZEGÉNYSÉG JOGI TARTALMA.

431

állami jog terén — nálunk tehát a magyar polgári jog terén — minő elismerésben részesül a szegénység szerzetesi foga- dalma.

I.

A szerzetesség az evangéliumi tanácsok nyilvános köve- tése,1 amelyeknek egyike a szegénység evangéliumi tanácsa. A szegénység evangéliumi tanácsát azonban jogilag nem mindig egyformán formulázták. Jelesül nem mindig úgy, hogy a szerzetesnek semmiféle, még a legcsekélyebb magán- tulajdona se legyen. Továbbá ma is eltérő a szegénység evangéliumi tanácsának jogi formulázása az ünnepélyes és az egyszerű fogadalmas szerzetesekre nézve. Ilyen eltérések mellett szükséges megállapítani először azt, minő változáso- kon ment át a szerzetesi szegénység a történelem folyamán ; másodszor hogy mai jogi tartalma minő jogi alappal bir. Ez utóbbi tekintetében tudniillik viták folynak. 1 2

Míg a nagy szerzetesi regulák -— sz. Vazul, sz. Ágoston, sz. Benedek és sz. Ferenc regulája — úgy- szintén a középkori pápai decretalisok és zsinati kánonok a szerzetesi szegénységet jogilag akkép formulázzák, hogy a szerzetesnek nem szabad egyéni tulajdonnal bírnia, addig a szerzetesség kezdetén s egyes későbbi szakaiban találko- zunk a nemcsak érvényes, de egyszersmind megengedett szerzetesi magántulajdonnal.

Az első századok remetéi, kik pedig a kánonisták szerint szerzeteseknek tekintendők, szegények voltak gazdasági értelemben, de nem voltak teljesen egyéni tulajdon nélkül. Fölemlíti e tényt Gratian is,3 azt mondván : »E contra Paulus primus eremita in testamento colobium suum Ana- stasio Alexandrino episcopo reliquit, tunicam vero beato Antonio. Sed aliud est de his, qui in monasterium ingressi se et sua tradiderunt: aliud est de his, qui solitariam vitam ducentes, se nulli ecclesiae tradiderunt. Illi semel tradita nulli

1 Notter id. m. 14. 1.

2 Molitor id. m. 193. s köv.

3 Dictum Gratiani ad can. 8, С. XIX. qu. 3.