Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma

432

DR. NŐTTER ANTAL.

tradere possunt : isti nulli oblata libere testari possunt.« Gratian e szavaiból kitűnik, hogy ő a szerzeteseknek egyéni tulajdon nélkül léteiét nem általában a szerzetesség jogkövet- kezményének tekinti, hanem a szerzetesség uralomra jutott azon alakjának tulajdonítja, mely szerint a szerzetes magát és vagyonát valamely egyháznak átadta.

A remetéknél és a többi első szerzeteseknél a szegény- ség csak mint a gazdagság ellentéte szerepel, nem pedig mint az egyéni tulajdon tilalma, vagy épenséggel az egyéni tulajdonra való jogképesség elvesztése. Bizonyítják ezt a legrégibb szerzetszabályok. így Remete sz. Antal »Regula ad monachos« cím alatt fennmaradt szabályában ezt olvassuk :

»VIII. Ne reserves tibi plus, quam indiges ; nec elargiaris plus, quam potes, sed eroga eleemosynam infirmis monasterii.«

Oly szavak ezek, melyek föltételezik az egyes szerzetesnek bizonyos rendelkező jogát vagyontárgyak fölött.

»XX. Ne petas ecclesiam, ad qüam congregantur homi- nes. Eroga eleemosynam quantum potes.«

»XXIV. Si erogaveris eleemosynam, ne ostentes illam.«

Mind a két pont hasonlóan feltételez vagyon fölött való rendelkező jogot.

»XXVIII. Ne induas vestimenta, quibus extollaris.« Ez feltételezi az egyéni tulajdonban levő ruhát.

XLV. Persevera in hisce rebus, quas dicam : scilicet in labore, paupertate, peregrinatione, afflictionibus et quiete, et afferent tibi humilitatem ; humilitas yero dimittet omnia peccata.«

A szegénységre való ez a buzdítás feltételezi, hogy az egyes szerzetestől függ, vájjon szegénynek marad-e vagy nem, tehát feltételezi a szerzetes egyéni tulajdonjogát.

Izaiásnak »Regula ad monachos« című szerzetszabálya a Keleten élő szerzeteseket úgy tünteti föl, mint akik kézi- munkával foglalkozva, ebből tartották fenn magukat külön- külön ; tehát volt egyéni tulajdonuk. Bizonyítékul szolgál- janak e szerzetszabály következő pontjai:

»LIX. Si abieris ad vendendum opus manuum tuarum, ne disceptes de pretio, ut seculares. Idem quoque praestabis,