Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Pataki Arnold: A szemita és görög Isten-fogalom
A SZEM1TA ÉS GÖRÖG ISTEN-FOGALOM. 421 öltöztetést. Az őskeleti világkép szerint a mi földünk csak mikrokozmikus letiikrözése az égi világnak, melynek »földje« az égtől és az égi óceántól körülboltozott állatöv (su-puk iámé). Ezen mintegy 20° széles égi szalagon a nap, a hold és az öt, szemmel látható bolygó halad, míg a többi csillag mintha szilárdan állana az éggömbön. A bolygók az isteni akarat tolmácsai, az állócsillagok pedig mintegy a kinyilat- koztatás könyvének szélére írt magyarázatot képeznek. De már igen régi az a felfogás, mely a bolygókban az istenség megszemélyesítéseit látja. Az ekliptika különböző tüneményei, a tavasz- és őszpont, az évszakok változása, a naptár, az állatöv tizenkét jegye mythologiai elbeszélések alapjaivá lettek. Mivel az ember az istenség képére van teremtve, az isteneket emberi módon ábrázolják. A makrokozmikus ég főistene Anu, az égi földé Bel, az égi óceáné Ea, helyesebben Ae C'Aog). A bolygók istenei pedig a következők : Sin a holdisten, Samas a nap istene, létar az ég királynője, Venus ; Maránk a görög Zeus, Jupiter, Nebo azonos Merkúrral, Ner- gal az alvilág királya, (Kronos-) Saturnus, Ninib pedig Mars. Említést érdemelnek még Ramman-Adad, a vihar és eső istene, és Tammuz, ki az alvilágba merülő s onnan ismét előjövő égi körforgást jelképezi. Babylon főistenévé Marduk lett, uralomra jutását elbeszéli a teremtés-monda. De úgy látszik, hogy voltak a népben más henotheisztikus jelenségek is, t. i. a sok isten közül csillagászati, politikai vagy helyi okokból egy isten nyomult előtérbe. Plutarchos szerint minden nép, bár külön- böző neveken, egy világrendező lényt tisztel. Jeremiás Alfréd is1 azt hiszi, hogy a bolygók tulajdonképen ugyanazon egy istenséget személyesítik meg, mint egy isteni hatalom hordozói. Az egyes helyek istenei megtestesítik magukban az egész isteni hatalmat, a többi isten inkább csak mint csodatevő szent jelenik meg oldalukon. A »beavatottak« 1 Das Alté Testament im Lichte des altén Orients. 2· (ATАО) 78. 1.
