Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Pataki Arnold: A szemita és görög Isten-fogalom
A SZEMITA ÉS GÖRÖG ISTEX-FOGALOM. 419 ш Soknapú« (קיתנ םימי?). A régi, egyszerű, természetes mód, melyen Istenről beszéltek, így teljesen veszendőbe ment ; az elvonásokkal élő irányzat pedig azt a veszélyt rejtette méhében, hogy Isten személyisége is lassankint elmosódik. Legszívesebben használt elvont szavak : »az Ég«, »a Magas- ság«, »a Dicsőség, »a nagy Felség« (יד'ובכ "יי יק^.,א ליי mely egyértelművé lesz a n:'^!í׳-val, holott ez eredetileg csak »lakást« jelent), »Isten trónja«, »Isten arca«. Nem azt mond- ják, hogy Isten beszél, hanem hogy »hang jő az égből«. Itt kell keresnünk eredetét a 1^* ייל?,JJ-nak és a >'^'1 2"-nak, valamint a sugalmazás tanában szerepet játszó -־ת”קולnak is ; eredetileg csak »Isten szava«, de a הבכרמ 'h’>'.^’-ban, az Isten lényegét és udvarát tárgyaló tanban valóságos közép- lénnyé lettek, megfelelően a philo-féle Ao'yoe-nak. Az első keresztény század után a Misnában még elvontabb isten- fogalommal találkozunk : םיוקמה ; q τόπος, a »hely«. A mon- dat szerkezetét inkább szenvedőre fordítják, csakhogy elkerüljék Isten megemlítését, sőt néha megmarad a cselekvő szerkezet, s az ige a többes szám harmadik személyébe kerül. Ide kell soroznunk az »Isten előtt« (ןמ _זפדק ״) kifejezést is ; nem »Isten akar«, hanem »ez az akarat Isten előtt«. Következetességre vall, hogy ahol a régi iratokat midras- szerűen átdolgozzák, pl. a Jubileumok könyvében a Genesist és az Exodus elejét, mindent gondosan elhagynak, ami anthropomorphismus lehetne. Jubil. 3!. nem Isten vezeti az állatokat Ádámhoz, hanem »Isten szavára az angyalok«. A polytheista jellegűnek vélhető Gén. 126■1 és 3222-t a Jubi- leumok szerzője egyszerűen mellőzi. Nem Isten jelenik meg Ábrahámnak, hanem »egy szó jött szívébe« (Jub. 1217.) ; Izsák feláldozásánál nem Isten kísérti meg Ábrahámot, hanem Mastema, a gonosz lelkek feje (Jub. 1716. 1814.). 193. elhagyja Jákob küzdelmét az Ür angyalával, 4813-ban Isten angyala áll az egyptomiak és Izrael közé. Hasonló irányt 1 »Faciamus hominem ad imaginem et similitudinem по- stram« . . . 2 »Et ait: Ecce Adam quasi unus ex nobis factus est, sciens bonum et malum« . . . 28*
